“A balatoni nyári évad bővelkedik különböző sporteseményekben. Az atléták nagy örömére a színes és látványos rendezvények között egyre több a futófesztivál. Május elején Balatonfüreden  a hat napos ultramaraton, majd a hónap közepén Siófokon a WINK Maraton  és most a sorban, a hagyományokhoz híven, Keszthelyen a Keszthelyi Kilométerek. Az idén ötödik alkalommal megrendezett versenyen maratoni, félmaratoni távon és váltókban versenyezhettek a futás és a Balaton szerelmesei. A program a kerekes székesek versengésével is kiegészült.”

Ez a verseny nem volt előre betervezve, de eszembe jutott hogy meg kéne már nézni öcskös új lakását Veszprémben. Mivel ezen a hétvégén Tomi is, én is ráértünk, úgy terveztük, hogy lemegyünk pénteken, és vasárnapig maradunk. Közben kiderült, hogy azon a hétvégén lesz a 4run sorozat harmadik állomása Keszthelyen. Debrecenben futottunk még tavasszal, a szekszárdi versenyt kihagytam, de Keszthely még simán belefért. Tomi lett a multifunkciós mindenes: sofőr, fotós, testőr stb, egyik barátnőm is gyorsan megbeszélte a párjával, hogy lejön velünk Balcsizni, így végül hárman autókáztunk le Veszprémbe pénteken. A debreceni gyorslábú férfiszakasz (Kevin, Peti és a többiek) pedig egyenesen Keszthelyre ment élvezni a strandot a vasárnapi versenyig.

Szombaton Icussal pihenésképpen bejártuk Veszprém belvárosát, majd felkaptattunk a közeli dombra megkeresni a kilátókat (és kipróbálni Bálint új sarazós bringáját, ami a délelőtt folyamán végre fékeket és váltókat is kapott). Este épp beestünk a lakásajtón a szokásos esti nyári zápor előtt.

Másnap korán reggel kelés, reggeli, aztán irány Keszthely. A város közepe fel volt túrva, kicsit bóklásztunk körbe-körbe mire megtaláltuk a versenyközpontot. A parkolóhelyek még vasárnap is fizetősek, hiába, turistaváros. A versenyzők számára volt több kijelölt parkoló, így szerencsére nem kellett sokáig keresni hogy hol hagyjuk a kocsit.

Felvettük a rajtcsomagot, beszélgettünk egy kicsit az ismerősökkel, majd amíg mi kétbetűs kitérőt tettünk, a fiúk elmentek a Festetics kastély parkjába fotós helyet keresni. Icussal félmaratont terveztünk, mivel szint is, meleg is volt bőven. De lehetett futni maratont is. A félmaraton 2, a maraton 4 körös volt, a fő térről indult, majd le a Balaton partra, ott a part menti bringaúton kifutottunk a városból (jó kis Balaton-szag végig :-), majd vissza be a városba. Utána egy hosszú, enyhén emelkedő utcán egyenesen végig, majd balra fordulva már csak fel kellett kaptatni a dombtetőre a kastélyig, át a parkon, és vissza a fő térre. A befutó pedig lent, a Balaton partján volt.

Fázni nem fáztunk egy kicsit sem. Reggel még kissé hűvös és felhős volt, de miután elrajtolt a mezőny, kisütött a nap, és olyan nyomott meleg lett, hogy nem győztünk inni útközben. A szervezők számoltak a meleggel, jó sűrűre rakták a frissítő pontokat, de kellett is. Így is volt akit a 19. km környékén kellett összekaparni a mentősöknek.

Nem terveztem előre semmilyen tempót, mentem ahogy jól esett. Nem is találkoztam útközben a "nagy fallal". A második kör végén a győztes maratonista úgy ment el mellettem, mintha állnék. Még köszönni is volt ideje, pedig ő már a 3. körét tolta. 

Másodszor is felkapaszkodtunk a kastélyhoz, át a parkon, majd “leszáguldottunk” a Balatonhoz.  Valamivel két órán túl, dél környékén, a legnagyobb melegben értem be a célba. Csúcsdöntögetésre esély sem volt ebben a melegben, ilyen szintes pályán, de mindenki meg volt elégedve a teljesítményével. Futottam már ennél rosszabb időt is tök sík pályán normális időben.

Mire mindenki beért, a fiúk is kifáradtak a várakozásban, napon sülésben, fotózásban. Icussal kaptunk strandbelépőt, és elmentünk pancsolni a többi futóval, a fiúk pedig elmentek végre enni egy rendeset. Egy hatalmas sajtos tejfölös lángos és némi pancsolás után beájultunk a hátsó ülésre, Bálintot kitettük Veszprémben, majd hazagurultunk Debrecenbe.

Érdekes, jó kis verseny volt.

Beszámoló: Orsi
Fotók: Röfi