Ha tavasz, akkor irány Bécs! Így van ez már három éve. Idén harmadszor futottam Bécsben, ez volt a második maratonom. Tavaly csak annyi volt a cél, hogy beérjek szintidőn belül, idén már azért szerettem volna jobb időt futni a tavalyinál - ezt sikerült is maradéktalanul teljesíteni.

Az idei maraton két szempontból is különleges volt. A hölgy maratonistáknak külön érmet készítettek (van egy nagyoncsajos Swarovski kristályokkal díszített lila érmem :-), a félmaratonon pedig minden idők leggyorsabb maratonistája, Haile Gebreselassie is indult.

Titkon reméltük, hogy hátha bemutatják a tésztapartyn, de sajnos lemaradtunk róla. A félmaratonon egy speciális üldözéses versenyt rendeztek, Gebre az elit mezőny után indult 2 perccel. Annak ellenére, hogy már 38 éves, simán utolérte őket, 11 km után már ő állt az élen és egy óra alatt le is nyomta a 21 km-t. A maratonon a férfiaknál kenyai, a nőknél etióp aranyérem született.   

Na de kezdjük az elején. Tavaly télen elég sok edzést ellógtam, mert nem volt kedvem egyedül órákat futni a hidegben. Erre a szezonra azt terveztem, hogy inkább futok egy picit gyorsabban, mint amilyen tempóban  km-gyűjteni kellene, de csatlakozom két barátnőmhöz, így lesz motiváció, és ha már megbeszéltük, kénytelen leszek kidugni az orrom –10 fokban is. Megvoltak a hosszú futások is, a maraton előtt egy hónappal megfutottam az addigi legjobb félmaratonomat, minden adott volt, hogy megdöntsem a tavalyi 4 óra 59es időmet.

A napirend a szokásos volt: szállás a megszokott hotelben a Westbahnhof mellett ismét a 3. emelten (lift az nincs :-), szombaton rajtszámátvétel, expón bóklászás, tésztaparty. Barátnőm, Judit szombaton még Sárváron futott egy 12 órás versenyt (nem teljesen normális a csaj :-). Hajnalban indultak onnan, hogy elérjék a 9 órás rajtot, és fusson levezetésképpen egy félmaratont. Természetesen a megbeszélt időben még sehol nem voltak, nálam viszont ott volt a rajtszáma. Végül 9 óra előtt 5 perccel sikerült a kezébe nyomni a cuccát, és trappoltunk is a rajthoz. Tulajdonképpen bőven volt még idő, hiszen a 32 ezer indulónak több 10 percbe telik mire áthalad a rajtkapun, de ilyenkor már tűkön ül az ember :-)

Az én rajtzónám eléggé hátul volt, de még így sem láttam a mögöttem lévő tömeg végét. 9 után 12 perccel el is értem a rajtkaput, és megkezdődött a visszaszámlálás. Már csak 41 km, már csak 40, már csak 39....... Az első 5 km kicsit gyorsra sikerült, hiába, nehéz ilyen tömegben saját tempót futni. Nagy előny volt, hogy ismertem a pályát, tudtam hogy hol van esetleg emelkedő és mennyi van még hátra.

11 km-nél utolértem egy másik futótársat, Zsoltot, aki szokás szerint már utálta az egészet, és azt hajtogatta, hogy 15 után ő márpedig sétálni fog. Jóval később, 25-nél még mindig ott morgott mellettem :-) 30 környékén megtáltosodott, és előrement, egy ideig nem is láttam, de később sikerült megelőzni.

A 25 és 35 közötti két 5 km-es szakasz valamiért percekkel lassabb lett mint a korábbi 5, illetve a 35 km feletti szakasz. Nem  igazán tudom hogy miért ment ez a rész lassabban. Emelkedő nem volt, a kajával soha nem volt problémám, most is ettem banánt, ittam vizet, isot, gyümölcspürét, még kólát is verseny közben, nem is voltam éhes. Valószínűleg nem vagyok még elég rutinos egy egyenletes tempójú maratonhoz, és ez a rész az, amikor már elfárad az ember, de még jó sok van hátra. Ráadásul a bécsi pálya olyan cseles, hogy 27-nél egy jó ideig látod szembe jönni a mezőnyt az út másik felén, csak ők már 38-nál járnak akkor.

A pálya legszélső pontján, 34-nél ismét Karib tenger kalózai dübörgött a hangszórókból. Innen már csak visszafelé kellett menni. Azért nem álltam olyan rosszul mert még nagyon sokan jöttek szembe az út másik oldalán. Az utolsó két km-n a tavalyihoz hasonlóan tömött sorokban állt a szurkolótömeg, az operánál hatalmas kivetítő, zene, dobosok és táncoslányok. Tiszta karneváli hangulat volt, még a holtakat is futásra bírták volna.

A szervezés, frissítés, buzdítás az egész távon végig kiváló volt, de ezt már megszoktuk a korábbi évekből. Végül 4:40:35 alatt értem célba, majdnem 20 percet javítva a tavalyi időmön. Az álomidőt, négy és fél órát nem sikerült megfutni, de legalább megvan a cél jövőre :-) Hajrá!