A Kétórás Nagy Fal ledöntve!

2011. március 12-én több ezer futó részvételével rendeztek versenyt Debrecenben, amely keretei között került lebonyolításra a első Rotary Félmaraton. A 21.097 méteres táv teljesítésére egyéniben és váltóban volt lehetőség, valamint egy 1361 méteres futással (Debrecen város mezővárosi rangra emelkedésének 650 éves évfordulója alkalmából) várták a rendezők a mozogni vágyókat.

Nem volt kérdés, hogy induljak e ezen a megmérettetésen hiszen útiköltséggel nem kellett számolni, jól beleillett a maratoni felkészülésbe is, egyébként is kíváncsi voltam mit tudok most 21 km-n. A telet többé kevésbé végigfutottam, legalábbis nem lógtam el olyan sok edzést a hideg miatt mint tavaly. A cél a két évvel ezelőtti 2 óra 1 perces félmaratoni időm megdöntése volt. Azóta nem futottam még a közelében sem ennek a tempónak, de cserébe volt a lábamban néhány hosszú lassú futás, illetve sok rövidebb tempósabb edzés is.

A Merkaptból Oszi és én álltunk rajthoz, illetve az atlétikások közül Bihal András képviselte a csapatot. Jó kis csapat gyűlt össze, hiszen a debreceni futóbolondok többsége megjelent a versenyen, ki futni, ki csak szurkolni jött. A pályát jól ismertük, mivel ezen a környéken futkosunk hetente többször.

A verseny az Oláh Gábor úti stadionból indult, 4 kört kellett megtenni a kicsit több mint 5 km-s útvonalon. Egy kört futottunk a 400-as pályán, majd az útvonal áthaladt az állatkerten, megkerülte a Csónakázó tavat, kikanyarodott a temetőhöz, a végén a Hadházi úton végigrobogva értünk vissza a stadionhoz, majd fél kör után ismét be az állatkertbe.

A lámacsalád igen csodálkozott hogy mi ez a nagy felfordulás, és miért robognak egyesek mint akiket a tigris kerget ahelyett hogy szép komótosan sétálgatnának az állatketrecek között. Elsuhantunk még valami papagáj ketrec előtt, a többi állatkert-lakóra sajnos nem emlékszem. Szerencsére a  tigrist nem eresztették a mezőny után (pedig akkor valószínűleg még jobb időket tudtunk volna futni :-)

Taktika nem igazán volt, az volt a terv, hogy megyek amilyen gyorsan csak tudok ameddig el nem fogy az energia, aztán majd lesz valahogy. Semmiképpen sem akartam lazán kezdeni, mert akkor a végére nagyon kellett volna szednem a lábam hogy visszahozzam az elvesztegetett időt. Kilométer táblák nem voltak kirakva, így csak tippelni tudtam hogy milyen tempót futhatok. Kipécéztem két sarkot az útvonalon, és minden körben megnéztem h mennyi idő alatt értem el odáig.

A második kör végén utolértem egyik edzőtársamat, aki normális esetben sokkal gyorsabban fut mint én. Kissé bepánikoltam, hogy nagyon elfutottam magam, most jön a nagy fal és mindjárt kipurcanok, de aztán kiderült, hogy szegény nincs túl jól, ezért nem futott úgy ahogy szokott. Mindenesetre azt megállapítottuk, hogy azért nem olyan lassú ez a tempó, mivel egyikünk sem nagyon tudott beszélgetni már.

A harmadik kör telt a leglassabban. Itt már a mezőny eleje lekörözött, a rakéták csak úgy húztak el mellettem a cél felé. A kör vége felé András is lekörözött. Neki még volt annyi levegője hogy megérdeklődje, hány van még :-) Persze ő már az utolsó körét rótta, nekem viszont volt még egy hátra. A negyedik már viszonylag simán ment, és végül 1:58:06-os idővel kocogtam át a célkapun.

A fiúk persze mentek mint akit kergetnek, Oszi 01:33:02, András 01:27:09 alatt robogott be a célba. Jó kis verseny volt, a fal ledöntve, és végre itt a tavasz!

A félmaraton egyéni abszolút férfi győztesei: 1. hely Kovács Zsolt (01:10:54), 2. hely Szekeres Attila (01:14:48), 3. hely Balogh Lőrinc (01:16:56).

A félmaraton egyéni abszolút női győztesei: 1. hely Szekeresné dr. Bakonyi Fruzsina (01:25:38), 2. hely Hajdú Anna (01:26:07), 3. hely Tóth Eszter (01:28:51)

Beszámoló: Szántai Vecsera Orsolya