1600-an gyűltek össze a Hortobágyi Nemzeti Parkban, hogy sporttal zárják a BSI tavaszi-nyári szezonját a 6. E.ON Délibáb Sportnap keretében. A rendezvény központjának a Mátai Ménes bemutató lovas pályája adott otthont, innen vágtak neki a résztvevők a különböző távoknak. Három sportágban mérettethették meg magukat: futás, kerékpározás és gyalogtúra várta a mozogni vágyókat.

A július 4-ei eseményen a hortobágyi időjárás minden arcát megmutatta, a résztvevők kánikulában, verőfényes napsütésben, heves szélben és egy kis esőben is részesültek.

A délelőtt folyamán elsőként a kerékpártúrázók rajtoltak, ők két távon indulhattak: a kellemes tekerést választók 28,5 km-t tehettek meg a Hortobágyi Nemzeti Park máskor nem látogatható területén, míg a vállalkozó szelleműekre 56,8 km várt, amely szintén a csodálatos tájon kanyargott. A bringások után a teljesítménytúrázók startja következett, ők 22,7 km-en át gyönyörködhettek a Hortobágy egyedülálló állat- és növényvilágában.

A résztvevők egy hamisítatlan csikósbemutatót is láthattak, amely során a csikósok minden trükkjüket megmutatták.

Délután a futás vette át a főszerepet, a résztvevők nagy része, 1300 ember e sportág mellett voksolt. Ők három távon indulhattak, 7,8 km, 13,7 km, és 21,5 km volt a repertoárban - természetesen a futótávok útvonala sem szűkölködött látnivalókban, és a futók sem mindennapi látványt nyújtottak a pusztában futócipőjük felvert porával.

A futók a legnagyobb melegben, délután 2 órakor a startpisztoly eldördülésére indultak. A mezőny a 7,8 és a 21,5 km-es távok nevezőiből, illetve a 7,8 km-t gyaloglókból állt, ők a rövidebbik távnak megfelelő kört tettek meg a pusztában, majd visszatértek Mátára. Itt a rövidtávosok és a gyaloglók már célba is érkeztek, a hosszú távon indulók pedig a közönség tapsától kísérve vágtak neki egy nagyobb, 13,7 km-es puszta-körnek, kiegészülve a hozzájuk csatlakozó középtávos futókkal.

A futás alatt a Hortobágy igyekezett "bemutatkozni" vendégeinek, a kánikulát követően hirtelen hatalmas fekete felhők gyűltek az égen, a szél heves port kavart, és esni kezdett az eső - ez a közjáték azonban mintegy negyed óráig tartott, majd ismét kisütött a nap, így köszöntve a célba érkező futókat.

A Merkapt Maraton Team SE-t Kovács Sanyi képviselte a rendezvényen, aki nem elég, hogy letekerte a közel 60 km-es terepversenyt, rá pár órával futott egy félmaratont. Na, de kezdjük az elején és következzen Sanyi beszámolója:

"Valaki felajánlotta a csapatból, hogy aludjak nála a verseny előtti este és ne a rendezvény napján utazzak... legközelebb lehet, hogy élnem kellene a lehetőséggel és akkor jobban menne minden.

A szombati nap reggel 3:50-kor indult. Kész voltam teljesen mire leértünk Budapestről Hortobágyra mert addigra vagy ötször el akartam aludni. Körülbelül 8:30-kor érkeztünk meg. Bringa ki, aztán nyomás elintézni a dolgokat.

9 órakor rajtolt a 60 km-es bringaverseny. Az első 500 m-ig követtem egy ismeretlent, aki a célba már ismerős lett, de nem lövőm le a poént. Szóval, fél kilométer után leelőztem, még a felvezető motoros is nézet, hogy milyen tempót kezdtem el tekerni. Körülbelül 6 km-nél egyszer csak elkezdet szálingózni a rajtszámom, az elég komoly szél miatt, így megálltam megigazítani. Amíg a rajtszámommal bíbelődtem, pont elment annyi idő, hogy ketten megelőztek.

Neház volt a megállás miatt újra rápörögni, de végül beálltam egy kényelmes 30-as tempóra, amivel lassan felkapaszkodtam az egyik "előzőre", majd az ellenörző pontnál utol is értem, innen együtt tekertünk tovább. A következő ellenörző pontnál érdeklődtünk, hogy a mennyivel van előttünk az első, amire az volt a válasz, hogy az illető elmebeteg... .-)

30 km után, a "társamban", akivel együtt tekertem már a lelket kellet tartanom mert feladta volna, persze emiatt én sem tudtam a saját tempómat menni.

Utunk során egy párszor találkoztunk szürke marhákkal. Az első találkozásnál próbáltam kerülni balra, erre a csoda is balra ment, próbáltam jobbról, akkor ők is jobbra fordultak. Éreztem, hogy szívatnak minket, mondtam a gyereknek, hogy menjen előre ö, - biztos, ami biztos - ne engem ökleljenek fel.

Az úton aknaként elhelyezett tehénlepényen, ló és birka ürüléken meg se lepődtem csak az volt a necces, amikor belehajtottam, na nem a hátsó keréknél volt ez érdekes, - abban nincs semmi vicc - hanem az elsőnél mikor a kerék az arcomba vágja a cuccost. 

A célhoz érve az "utitársammal" összeraktuk a kezünket és egyszerre haladtunk át a célkapun másodikokként. A vége 2:25:18 lett, a győztes 7 percet adott, én meg szereztem egy barátot.
 
A félmaraton

Tehát 11:25-re bent voltam a célban, így volt majdnem 3 óra pihenőm a félmaratonig, amit megpróbáltam pihenéssel tölteni. Közben találkoztam Orsival, Röfi barátnőjével, aki jól lecseszet, hogy miért nem aludtam ott Röfinél.

14 órakor rajtoltunk, először egy 7,8 km-es kört kellet megtenni, ami úgy tűnt elég jól fog menni. Azzel szemben 4 és 5 km között begörcsölt a vesém vagy nem tudom mi a hasamnál, így elég rosszul esett a futás. Szerencsére a 9. km-hez érve megszűnt a fájdalom. Minden frissítőpontnál megálltam, és ittam-ettem, amit csak bírtam. Még ilyen se volt velem, hogy megálljak a frissítőknél, ráadásul mindegyiknél...

A következő kör már hosszabb volt, ami 13,7 km-t jelentett. Innentől ez lett a leggázosabb versenyem az életemben...

Jó messzire el lehetett látni a pusztában és én bámultam is, hogy hol megy az élmezőny. Láttam is porfelhőket, amelyekről azt gondoltam, hogy az élen futók kavarják, de kiderült, hogy tévedtem. Kb. 12 km-nél mikor mi is odaértünk, szembesültünk a szélviharral, ami nem viccelt. Olyan szél volt, hogy nem láttam semmit, légszomjam lett és nem előre haladt az izmos testem hanem hátra.

Ezután gondoltam, hogy rosszabb már nem jöhet. De jött. Elsőként az egyik frissítőnél az egyik kedves lány beleöntötte a cipőmbe a vizet, ezután s 14. km-nél elkezdet esni az eső. A 15. km-t jelző táblát már a sírás határán értem el és a feladás is megfordult a fejemben. Nem vagyok egy síros gyerek, de nagyon kivoltam készülve mentálisan. 16 km-nél újra tűzni kezdett a nap, én meg elkezdtem lassulni, mint atom. Már messziről lestem a táblákat, hogy hol a következő és kombináltam folyamatosan.

Nagy nehezen elértem a 20 km-es táblát és egy sráccal elkezdtem beszélgetni, hogy jobban teljen az a maradék idő. A 21. km-nél, - miért ne? - elkezdtek a bal térdemben rosszalkodni a szalagok egy kicsit, az ismerőseim nézték is, hogy milyen csámpásan futok. A cél előtt majdnem belegyalogoltam a végébe, de a srác, akivel futottam bíztatott, hogy húzzuk bele és érjünk be 1:50 alatt. Így is lett. A teljesítményem a célba ért 566 férfiból a 146. helyre lett elég, 1:49:53-as idővel.

Szeretném még megemíletni, valamint ezúton gartulálni Orsinak, aki a 159 hölgyből 97. lett 2:19:53-es idővel.

Hát, ennyi fért a szombati napomba."

Beszámoló: Kovács Sanyi

Fotók: BSI www.futanet.hu

Kapcsolódó írásaink:

A hétvége többi eseményéről, - amelyen a Merkapt SE tagjai rajthoz álltak - a beszámolóink az alábbi linkeken elérhetőek:

10. MVM Duna Maraton, Visegrád

16. Országos Sptinttávú Triatlon OB, Hatvan

II. T-Mobile Vízi Szabadidősport Fesztivál, Sukoró