Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Tájbringa szakosztály
Tájkerékpáros Pontbegyűjtő Országos Bajnokság és Borsod Kupa, Hollóstető

Alig telt el pár hét a szlovák versenyünk után, máris a Bükkben találtuk magunkat egy 2 napos Magyar Kupa futamon aminek a második napja egyben pontbegyűjtő országos bajnokság is volt.

Sokat vacilláltam a verseny előtti hónapokban, hogy maradjunk-e a pontbegyűjtőre, vagy sem. A szombatira mindenképpen mentünk volna, mert ritka kincs a Bükkben tájbringázni, de a pontbegyűjtő versenyformáról eddig kizárólag csak rossz emlékeim voltak, és beigazolódott a hétvége alatt, hogy azok is maradnak.

A hétvége első (de egyben utolsó) sokkja a megérkezést követően ért minket, a versenyközpontban lévő szállás egy igazi leharcolt, jobb napokat valamikor úgy 20 évvel ezelőtt látott, magát hotelként említő épület volt. Abszolút előnyben részesítem a magánszállásokat, de itt a legnagyobb érv látatlanban a versenyközpont közelsége és a társadalmi élet volt, mindenki egy helyen, mint régen a szép időkben. Egyedül a társaság enyhítette a tényt, miszerint itt most jól le vagyunk húzva. 

Nagyvonalakban takarítót ugyan csak 20 éve láthatott a hely, a 3 ágyas szobák a túlkereslet miatt (nem csak mi preferáljuk a társadalmi életet) seperc 5 ágyassá váltak, megtoldva 2 kihajtogatható fotelággyal (ugyanazért a pénzért) amit utoljára úgy 10 évesen láttam testközelből. Így a szoba máris egy hatalmas, összefüggő ággyá változott, ha mindenki kinyitotta a fekvőhelyét akkor csak egymáson lehetett bemászni a szoba túlsó felén lévő ágyhoz. Ezúton is kérek szépen minden jóbarátomat, hogy kerülje el a Hollóstetőn lévő „hotelt” (név, cím a szerkesztőségben). 

Szombaton egy középtáv várt ránk, amit sikeresen abszolváltunk, sőt, Gábor megszerezte kategóriája első helyét! Ügyesen, odafigyelve versenyzett, nem volt nagy hibája így simán ment a dolog. Én második lettem Füzi Anna mögött, örömömet maximum csak annyi árnyékolja be, hogy lehetett volna ez szebb is (helyezésben nem, csak időeredményben), ha vagy én is átvágok, vagy Anna nem:-) Ugyanis tilos volt az erdőn átvágni (értsd letérni az útról átgázolva mindenen), viszont a pálya 3 helyen is adta a helyzetet, utólag a részidőket böngészve volt, hogy feleannyi időbe telt egy átmenet az erdőn keresztül. Este vacsi, esőfelhők elzavarása, Trans Hungária nosztalgiázás Bükkszentkereszten, majd alváspróba a „hotelben”.

Másnap várt ránk az igazi csemege. A pontbegyűjtőt úgy kell elképzelni, hogy az ember a rajt pillanatában kap egy pontokkal agyonrakott térképet és a helyes sorrendet maga kell, hogy meghatározza. Máig nem értem ez miért haladja meg képességeimet, de talán eléldegélek eme hiányosságommal. Pedig olyan pozitívan álltam a dologhoz, eddig kb. 8-ból 8x nem tudtam kiválasztani az ideális útvonalat, hát most megtöröm a szériát. Vagy nem. És nem.

Természetesen olyan útvonalat választottam, amit épeszű ember még gondolatban sem. Nekimentem az első 1 órában a hegynek, és csináltam egy jó kis XCO edzést a maga kistányéros felfeléivel és egynyomos ösvényeivel. Végülis élveztem, csak mindenki szembejött és ezzel le is lőtték a poént, azonnal szembesültem, hogy megint nem alkotok maradandót.

Végül 2 órát mentem amit ha kérnek se tudtam volna megsaccolni, éreztem én, hogy egy kicsit hosszú, meg már fáradok, de elvonta a figyelmem az erdő. A dobogóra még így is felfélrtem, de ez nem az én érdemem, hanem a gyér indulói létszámé. Gábor ismét remekelt, neki nincs hiányossága, (remélem tőlem meg nem kapja el), azonnal ügyesen kiválasztotta az útvonalat és másodiknak érkezett be.

Hazafelé a szerpentin és a 2 órás verseny (amit a reggelinél cc. 70 percesre terveztem) megtette hatását és Sofőrünknek, Tóninak itt is hálás köszönet, hogy megállt Egerben és megehettem életem legnagyobb hamburgerét (a maga kb. 25 centis átmérőjével) ami életet lehellt belém. 

Beszámoló: Kaufmann Brigitta

2012.05.12 16:22:33   |   Vissza
1. Alex 2012-05-29 18:51:42
Brigikééém! A hollóstető fogadó a legrosszabb szállás amihez eddig szerencsém volt! :-) Gratulálok az eredményekhez!

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set