Csapatunk izgatottan és elszántan készült a soron következő bajai versenyre; szeretnénk idei veretlenségünket megőrizni, ezért tudjuk, keményen meg kell küzdenünk majd kihívóinkkal.

A Duna mellékágán, a Sugovica Petőfi-sziget felőli partján, a szervezők minden csapat számára sátrat állítottak egy kis árnyékot biztosítva a kánikulai tűző napon.

Az egész napos hőség a futamok közt sokakat a kellemesen hűsítő vízbe csalogatott.

Baja izgalmas futamokat tartogatott a számunkra, többször is meggyült a bajunk a helyiekkel, akik nem adták könnyen a bőrüket.

Az előfutamban verni tudtunk az A-HÍD-at, majd egy nagyon szoros közdelemben, minimális különbséggel, a bajaiak épphogy alulmaradtak 200 méreten, tényleg csak pár centivel, de annál nagyobb örömmel tudtuk elcsenni az aranyat az orruk elől.

A versenyek közti pihenő idő strandolással, napozással telt. Igyekeztünk napszúrás nélkül megúszni a napot, ezért a csapat nagy része vagy a fák árnyékában, vagy a vízben lubickolva vészelte át a délutánt.
A Sugovicában élő halak már hozzá szokhattak az fürdőzőkhöz és motorcsónakkal közlekedőkhöz, mégis az egyik futamban egy megriadt hal akkorát ugrott, hogy berepült egy épp versenyben lévő hajóba és a célba érkezésig ott is maradt. Túléléséről nincs információnk, de reméljük, újra magához tért, miután a rendezők visszajuttatták a folyóba.

Nagykanizsa után végre ismét rajthoz állhattunk 2000 méteren is. Sikerült az indítást jó ütemben elkapnunk - egy rossz rajttal akár több másodperces hátrányt is össze lehet gyűjteni. Utolsóként indulva a feladatunk az volt, hogy az előttünk rajtoló Baja csapatát beérjük. A hajók közti távolság ugyan csökkent, de utolérnünk, vagy előznünk nem sikerült. Az 500 méteres egyenes szakaszokon fel-alá evezve, csupán a levegő vételre, a mozgásra és az erőkifejtésre tudtam koncentrálni, valahogy mégis beszivárgott tudatomba a parton állók bíztatása.

Az egész napos fizikai igénybevétel, a kánikulai hőség, a víz, az evezés ellenére, - vagy éppen ezért - az utolsó szakaszon újabb tartalékokat sikerült mozgósítanunk. A hajrában érezhetően megfogyatkozott a bajaiak előnye, de csak nem sikerült megfognunk őket. Reménykedtünk, hogy a rajtkori időhátrányt ledolgoztuk, de nem mertünk örülni mindaddig, amíg a végső rangsort a hangszórókból nem halottuk. Ismét nagyon kis különbséggel, de végül a 2000 méteres távot is a Merkapt csapata nyerte, a bajaiak az ezüstnek, a KOLÓnia a bronzéremnek örülhetett.

A verseny végeztével segítettünk a hajókat felcipelni a hátszaggató, meredek partoldalon, majd egy rövid időre megpihentünk egy ízletes bajai halászlét elfogyasztva. Két arannyal gazdagodva, elégedetten hagytuk magunk mögött a nap végére újra néptelenné vált Sugovica csendes partját.

Beszámoló: Fülöp Ildikó