Ildi szervezésével indult a túra. Július 15-17-i hétvégét mind a négyen a mászásnak akartuk szentelni. Majré, Sára, Ildi és én (Viki) jelentkeztünk. Már pénteken nekiindultunk. Sopronban a kollégiumban aludtunk, hogy reggel minél korábban kint legyünk a Hohe Wand sziklái alatt. Ildi a Tirolersteig utat nézte ki, elsőre meredek vállalkozásnak tűnt a 12 kötélhosszas út, de lelkesek voltunk. Parkolóban cuccolás és fel a fal alatti ösvényen. Szikrázó napsütés kék ég és emelkedő hőmérséklet. Szép időt fogtunk ki a hétvégére.

Elvesztegettünk egy kis időt, mire megtaláltuk a Tirolersteiget. Több mászót megkérdeztünk mindenki másfelé irányított minket. Én már beálltam egy fal alá mondván, ha nem lesz meg a kinézett út, ez is jó lesz. Míg Majré kereste az utat Sára a hegy macskájával ismerkedett. :) Végre egy helyi mászótól megkaptuk a helyes irányt, még 15 perc a beszállásig. Gyorsan a fal alá és indulhat a mászás. Ildi és Sára volt az egyik parti, Majré és én a másik. Megnyertem a felderítő szerepét. Másztam előre nagy lelkesedéssel.

Számomra itt derült ki mi a különbség a Csókakői mászó-iskola fala és egy nagyfal között. Az első kötélhosszban kellett rájönnöm az utat nem a nittek mutatják, mert nem is nagyon voltak a falban. Hiába kerestem, nem volt a falban „nitt-mező”. Egy pár kötélhosszig lekötött az út és a standpont keresés az itinerből. Volt pár flick flak, cikk cakk, érdekes kötélvezetés, de lassan belejöttem.

Ahogy haladtunk felfelé egyre inkább észrevettem a szikla kínálta lehetőségeket, homokórát, fatörzset. És egyre ritkábban hangzott fel Majré kiáltása:
„Viki most már jó lenne, ha eltennél egy köztest”

Majré igazán nagy fába vágta a fejszéjét Velünk. Miközben az én útkeresésemhez asszisztált, addig a mögöttünk szorosan haladó Ildi és Sára partiját is ellátta jó tanácsokkal. Lányok nagyon ütemesen haladtak utánunk váltott előmászással.

Minden jól ment. Aztán kb. az út felénél az egyik kötélhosszban Sára bokájára ráesett egy kő. Elsőre nem tűnt vészesnek a sérülés, de később egyre kevésbé tudta terhelni a lábát.

Mivel elszaladt az idő gyorsítani kellett. És itt bizonyult jó döntésnek Ildi útválasztása. Egy-egy standponthoz több, eltérő nehézségű úton lehetett feljutni. Volt választási lehetőségünk alternatív útvonalunk.

Majré engem a rövidebb, nehezebb szakaszra irányított, lányok pedig Sára sérülése miatt a könnyebben járható szakaszon másztak utánunk.   Már csak az út utolsó szakasza következett, ami egyben a legnehezebb is.  Elfáradtam. :) Így az utolsó két kötélhosszt Majré brillírozta ki.

És végre a csúcs. Későre járt, éhesek szomjasak voltunk. Irány a lefelé tartó ösvény. Vissza Sopronba a koleszba. Mivel mindenkinek kopogott már a szeme az éhségtől, elmentünk Majré egykori munkahelyére az Alcatrazba és kipróbáltuk a helyi specialitást.

Vasárnapi terv a HTL klettersteig meghódítása volt. Ismét velünk voltak az égiek. Napsütés ezerrel, még fátyolfelhő sem zavarta meg az ég kékjét.

Reggel korai kelés. Megkíséreltük a szinte lehetetlent, 9 kor beszállni az útba. Sikerült. A drótkötél kezdetét könnyű megtalálni rögtön az ösvény mellett indul az út. Sára bokája vacakolt egy kicsit, de nem tűnt úgy, hogy ne tudná leküzdeni ezt a „könnyed” D/E-s vasalt utat.

A HTL beszállásnál megvártuk, míg 3-an elindulnak, addig Sára villámoktatásban részesült, hogyan is kell használni a klettersteig szettet. Sára először indult neki ilyen vasalt útnak, ami a Keleti Alpok legnehezebb via ferratája. Az ösvényről felnézve láttam a sima és függőleges sziklafalon égbe szökő, majd egy áthajlást követően eltűnő drótot. Ez az ösvény felett húsz méterre kiugró szikla a steig legnehezebb része.

Ismét enyém volt a csapatból az első élmény. Indítottam a menetet. Beálltam a drót alá és csatolás közben a HTL-ről elolvasott beszámolókra gondoltam. Ha az elején kimászom az E besorolású áthajlást, utána már meglesz az út. Talán mert annyira rákészültem, minden gond nélkül átmásztam az extrém besorolású szakaszt. Az igazat megvallva mászó cipő nagy segítségemre volt. Jól tapadt a falon és simán átakasztottam a kritikus szakasznál.

Ildi indult utánam.  Mivel az előttünk mászók kicsit belassultak, várnunk kellett. Ildi a tőle megszokott technikával kitolta az áthajlást és megindultunk felfelé a szinte sima függőleges falon.

Ebben az útban nem igazán könnyítik kiépített lépések a mászók helyzetét. Volt egy két sziklarész, ahol mászó cipő nélkül nem igazán boldogultam volna. Rövid felszökések, kitett átlós traverz szakasz után még egy D-s nehézségű rész és fent voltunk a kezdőfal tetején, az erdei fenyők árnyékában. Itt Ildivel bevártuk az utánunk mászó Majrét és az első drótos élménnyel szó szerint küzdő Sárát. Rövid pihenő közben megörökítettük az emlékkönyvbe a mászó csapatot. Rövid elsősegély után (szinte mindenkinek leszedte a bőrt a kezéről a drót) indultunk tovább. A steig egy viszonylag könnyebb szakaszát lendületesen kimásztuk. Onnan már jobbra feltűnt a szikla tetején a kilátó, a Skywalk.  És következett a via ferrata leglátványosabb része, egy reibungos sziklán traverzálás a mélység felett. Utána már látszott a sziklatető, így a Skywalkon drukkoló turisták alatt, lendületesen leküzdöttük az utolsó D besorolású függőleges sziklafalat.

Ildivel a füves fennsíkon örömfotókat készítettünk, és míg vártuk Sárát és Majrét megettük csoki híján a „csúcs-müzlinket”. Csoportfotó készítése után rájöttünk fiatal még az idő, hiszen éppen csak pár perccel múlt 11 óra.

Majré kitalálta menjük tovább az Einhornhöllébe és levezetésnek másszuk meg az ottani C –s via ferratát.

Megindultunk lefelé, hogy lerövidítsük a parkolóba vezető utat visszafelé lementünk egy A besorolású klettersteignek nevezett létrán( Frauenloch). És már ott is voltunk a barlangnál, ahol meglepetésként ért minket, hogy az utat eltorlaszolta egy 10-15 hegyi kecskéből álló kompánia.

Na itt a hétvége folyamán először pánikoltam :)

Bár nyugodtnak tűntek azért félelmetesek voltak. Majré aktív videózása közben áthaladtunk a barlangon és megúsztuk kecsketámadás nélkül.
A kritikus szakasz után irány a parkoló. Gyorsan át a másik vasalt útra.

Levezető mászás következett, a végig lépéskönnyített steigen. Méltó befejezése via ferratás napunknak. A parkolóban némi pakolás, átöltözés után Majré megnyerte a sofőr pozíciót és elindultunk vissza Sopronba. Itt elváltunk Majrétól és indultunk hazafelé.
Sok tapasztalatot és élményt hozott ez a hétvége mindannyiunknak. Reméljük folyt köv…

Beszámoló: Viki