A tavasz első külföldi sziklamászós/klettersteiges hétvégéjét a március 15.-e környéki hosszú, négy napos hétvégére terveztük. A hétvégére több célt jelöltünk ki magunk elé. Schneeberg túra, sziklamászás Hohe Wand-on és klettersteig túra a Rax környékén. Terv szerint Valival ketten indultunk Budapestről péntek este Sopronba, ahol szokás szerint ismét Tóniéknál szálltunk meg. Minden nap innen indultunk gépkocsikkal Ausztriába és este ide érkeztünk vissza. A túrákhoz csatlakozott hozzánk Tóni, és Gyurika is kedvesével, Ágival. A két lánynak ez a hétvége volt az első találkozása a magashegyi túrázással és a klettersteigezéssel is.

Szombat: Schneeberg túra képei

Szombat reggel fél nyolc körül indultunk Ausztriába a túracélunkká kitűzött hegy a Hochschneeberg (2076 m) felé melyet Losenheim felöl szerettük volna megmászni. A hegyet én már többször másztam az ellenkező oldalról, de ez a hely még új volt nekem. Tóni és Gyurika már tavaly egy futóversenyre való felkészüléskor felfutottak rá, úgyhogy ők voltak a vezetőink. A tél folyamán egyszer már ugyanezzel a csapattal próbálkoztunk ezzel az oldallal, de a hatalmas hóban és szélben még az út egy harmadáig se jutottunk el. A sífelvonó melletti parkolóba álltunk meg, és innen indultunk a széles dózer úton fel a hegyre.

Az osztrákok túra sível próbálkoztak a hegyre feljutni, persze ők az alsó szinten a felvonót használták. A dózer út első része ismerős volt, télen eddig jutottunk, de most egy útelágazásnál balra letértünk és a mezőn keresztül a hóban kissé lerövidítettük az utat. Az időjárással nagy szerencsénk volt, gyönyörű kék ég és napsütés volt. Az Edelweiss hütte mellett elhaladva tértünk rá az erdei ösvényre, mely sok helyen meredek és jeges volt. A következő szakasz az erdőből kiérve egy kis könnyű havas sziklamászás, majd a fennsíkra érkeztünk fel. Innen következett a már itt jártak által sokat emlegetett szakasz, mely hosszú és szeles. Egy enyhe széles emelkedőről van szó, ami ki van téve a két oldalról érkező szélnek.

Csapatunk itt háromfelé szakadt, ki-ki a maga tempójában próbálta leküzdeni az emelkedőt a hatalmas szembe szélben. A Fischer hütte után már csak egy kisebb felszökés, majd a csúcskereszt következett. Itt gyors fotózás, majd bevonultunk a meteorológiai állomás védelmébe egy kicsit ebédelni. A lefele út ugyanerre vezetett annyi könnyebbséggel, hogy a szembe szél most hátszél volt, így néhol lehetett vitorlázni. A lefagyott úton lefelé elég sokat estem a többiek nem kis szórakozására. E túrával megvolt a két lány első magashegyi túrája, és reméljük nem az utolsó.

Vasárnap: Hohe Wand sziklamászás képei

A Hohe Wandra tervezett sziklamászásra csak ketten indultunk Gyurikával. Áginak dolgoznia kellett, Vali még mindig a hét elején elkapott megfázást próbálta kipihenni, Tóni pedig szintén pihenőnapot tartott. Azt azért tudni kell hogy Tóni minden este munka után és most a túrák után is rohant a pinceszínházba próbálni, majd játszani az ünnepi előadást, úgyhogy nem kis teljesítmény amit véghezvitt. A mi indulásunk kissé megcsúszott, fél 10 körül indultunk ki, így elég későn tudtunk nekivágni az idei első több kötélhosszas sziklamászó utunknak.

Az idő ismét fantasztikus volt, nem gondoltam volna, hogy március közepén ennyire jó időben fogunk tudni mászni. Az útválasztásunk egyszerű volt, próbáltunk olyan utat választani, amit én már ismertem, és ami a késői indulással is teljesíthető. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is a Duettsteig nevű út lett az éve első mászása, melynek nehézsége az UIAA skálán: V. és 7 kötélhosszból állt. Az indulást kisorsoltuk így én mászhattam az első hosszt előre, majd ezután ez váltakozva történik. A mászás jól ment, élveztem, hogy újra sziklán lehetek, és kb. 2,5 óra alatt a fal tetején is voltunk.

A jó idő miatt a fennsíkon rengeteg turista volt, és sok magyarral is találkoztunk. A lemeneti útvonalról a fal alatt még egy kis kitérőt tettünk, a parkoló feletti tornyot melyen egy hatalmas fém kereszt is van másztunk meg. Ez egy rövid egy kötélhosszas egyszerű út volt, a neve Blue Markierung, és V. nehézségű. Ezzel a mászással zárult az éve első több kötélhosszas sziklamászása.

Hétfő: Haidsteig, klettersteig túra képek:

A Rax egyik leglátogatottabb klettersteig útjára indultunk mind az öten hétfő reggel. Ezen az úton tavaly ősszel már voltunk egyszer Gyurikával, és gondoltuk ezt az élményt a többieknek is meg kell tapasztalniuk. A Haidsteig a Preinerwand 1783 m magas csúcsára megy föl. Ez egy hosszú és fárasztó túra, néhol eléggé kitett helyekkel, C-D-s nehézséggel. Az út délnyugati fekvésű, így szerencsére nagyon minimális hó volt benne.

Az út népszerűsége miatt általában tömeg van benne, de szerencsére a korai idő miatt és hogy Ausztriába munkanap volt egy két ember kivételével, senkivel nem találkoztunk. Akikkel igen, azok is magyarok voltak. Prein falucska végén lévő parkolóból indultunk fel egy köves széles úton a beszálláshoz, majd hamarosan jobbra letértünk az erdőben. A fenyőerdőben az út az évek alatt lehulló tűlevelektől olyan volt mintha a Margit szigeten a rekortán futópályán sétálnánk. Megállapítottuk hogy ez a „bio rekortán”.

A forrás után az erdőből kiérve nemsokára megpillanthattuk utunkat, a biztosítások és a létrák fényesen csillogtak a napsütésben. A lányoknak ez az első klettersteig útjuk, úgyhogy az elején még rövidke oktatást tartottunk, majd nekivágtunk az első drótköteleknek. Az első lépések a lányoknak még bizonytalanok voltak, szokni kellet az eszközök használatát, a mélységet, hogy mire léphetnek, mit foghatnak, egyáltalán miről is szól az egész. Tóni már az elején előrerohant, és fentről végigfényképezte a mászásunkat. Gyurikával mi pedig a lányokat kísértük, ki-ki a párjára vigyázott. Az út általában B-C szakaszokból áll, és csak egy D-s szakasz van benne, ami egy kissé nehezebb szűkület. Viszont ha eltereled róla a figyelmet, akkor nem is veszik észre és simán átmásszák a nehéz szakaszt.

A kegyhely és Mária szobor után már csak rövid A-B szakasz volt hátra egy kis C szakasszal vegyítve majd nemsokára felérkeztünk a fennsíkra, ahonnan rövid séta a Preinerwand csúcskeresztjéig. Találkoztunk itt egy magyar csapattal kik a könnyebb úton jöttek fel, ami a benne lévő hótól nem is igazán volt könnyebb. Lefelé út a törmelékes Holzknechtsteig-en keresztül, majd a beszállás mellet elhaladva vissza az erdőbe és le a „bio rekortán”-on. A túra minden szempontból sikeres volt, nem történt baleset, élvezhettük a gyönyörű időben a hegyek szépségét, és a lányok is kipróbálhatták, hogy milyen is egy igazi klettersteig túra.

A túrasorozat zárásaként a Soproni pinceszínházba megnéztünk Tóni szereplésével a Pilvax című darabot mely egy szatirikus dokumentumműsor, amelyben bemutatásra kerül, hogy a különböző korok politikai eszméi menyire kihasználták és kihasználják a „lánglelkű költő” Petőfi eszméit. E mű méltó zárása volt a Nemzeti Ünnepünk hosszú hétvégéjén rendezett túrasorozatunknak.

Beszámoló: Gaál Tamás