Január 21-én hajnalban indultunk Budapestről kis csapatunk egy részével Ausztria egyik falucskájába Seckauba. A társaságunk többi tagjával Győrben találkoztunk. Itt elfogyasztottuk a reggeli kávénkat és utána már meg sem álltunk uticálunkig. Itt még csatlakoztak hozzánk hárman. Szépen összejött a társaság, így nem maradt más hátra, mint hogy leparkoljuk a járgányokat a falu szélén található parkolóba. Ez egy kis nehézség árán sikerült is, mivel a parkolóig havas emelkedőn kellett autóinkkal feljutni. Az autók természetesen a jeges, havas úton leakadtak, így hólánc elő, felpakol, majd autó elindul megy pár métert, majd a hólánc leesik. Ezzel még egy párszor eljátszadoztunk, majd úgy döntöttünk, inkább tolunk, ez eredményesebb is volt. Szépen beparkoltunk, ezután összeszedtük a motyónkat majd elindultunk felfelé. Gyönyörű fenyveseken keresztül vezetett ösvényünk. A délutáni órákban meg is érkeztünk szállásunkra, ami egy fantasztikus panorámát nyújtó hegyoldalban helyezkedett el.

Miután elfoglaltuk fekhelyünket és lepakoltuk a felszerelésünket egy rövid túrára indultunk a ház körüli domboldalakra. Túránk közben nagyokat szippantottunk a friss, tiszta levegőből és élveztük az erdő és a kilátás szépségét. Lassan visszaszivárogtunk a házba és közben megcsodáltuk a naplementét. A közös vacsora után szaunázással – mert hát az is volt a házban – zártuk a napot. 

Másnap reggel összepakoltuk a napi cuccainkat majd reggeli után neki is vágtunk a ház fölött magasodó hegyoldalaknak. Eredetileg hótalppal szerettük volna megközelíteni a Hammerkogel 2253 m magas csúcsát, de a hó csekély mennyisége miatt ez nem lett volna élvezetes (észszerű), így a csúcsunk meghódítására hótalp nélkül vágtunk neki.

Egy kis kaptatás után a távolban előbukkant az 1822 m-en álló Maria Schnee kis temploma, ami a későbbiekben célunk is lett.

A templomot balról megkerültük (ide visszafelé jövet a hegyről tettünk egy kitérőt) és máris a hegygerincen találtuk magunkat. Egy gyors öltözködésbe kezdtünk, mivel itt fent a gyönyörű szikrázó napsütés ellenére egy „kissé fújdogált” a szél és a mínuszok is keményen repkedtek. A panoráma viszont csodálatos volt. Ez minden hideg ellenére kárpótolt minket.

Ezután még gyorsan - mielőtt még mindenki megdermedt volna - megcsináltuk a csoportképet.

Majd innen továbbindulva behavazott, kissé jeges hegygerincen keresztül értük el először a Lamperchthöhe 2114 méteres csúcsát. Végig nagyon fújt a szél, így próbáltuk az arcunkat is minél jobban eltakarni, nehogy véletlenül ráfagyjon a mosoly vagy valami más. A szél és a hideg miatt többször nem igazán álltunk meg, inkább baktattunk felfelé. Mígnem egyszer csak találtunk egy szélcsendes helyet. Ahol mindenki próbált felmelegedni a termoszban felcipelt jó forró tea vagy a jó kis házi csilis pálinka által (tudom, hegyen sohasem iszunk…). Nekem mindenesetre sikerült. Sőt a kezem is kiolvadt tőle, mármint a teától.

Itt még magunkba gyűjtöttünk egy kis energiát, majd indultunk is tovább mindenki a maga tempójában. A panoráma továbbra is lenyűgöző volt, főleg a szép napos idővel párosítva.

Lassacskán aztán meg is érkeztünk célunkhoz. Végre a Hammerkogel 2253 m magas csúcsán állunk. Amint a kezünk kiolvadt máris elővettük fényképezőgépünket és kezdődhetett a csúcsfotózás.

A háttér persze magáért beszél. És aztán előkerült a csúcs-csoki és a csúcskolbász, ki-ki saját ízlése szerint:-)

Ezután nem marad más hátra, mint levonulni a hegyről a már jól ismert útvonalon. Útközben közelebről is megnéztük a már említett Maria Schnee templomot. Itt még egy kicsit szusszantunk, de utána tovább is álltunk.

Miután mindenki megérkezett a házhoz, farkas éhesen bevonultunk a konyhába és csúcsmászós napunkat egy közös vacsorával zártuk, ami pörkölt volt kenyérrel és savanyúsággal. Na és a finom borok sem hiányozhattak mellőle.

Vacsora után még egy kicsit sziesztáztunk és utána bevetettük magunkat a szaunába. A szaunából aztán a ház elé mentünk hűteni magunkat a hóba, ahol szó szerint már csillagokat láttunk:-)

Elérkezett az utolsó napunk. Reggeli után még elindultunk egy rövid túrára. Nagyon szép kis erdei ösvényen, befagyott patak mentén haladtunk. Itt aztán csináltunk pár fotó sorozatot.

Majd „megismerkedtünk” egy helyi különleges növénnyel a rózsabimbóval. Csodálkoztunk is, hogy ilyenkor, ilyen hidegben rózsabimbó??? Mit sem sejtve próbáltuk megkeresni ezt a „különleges növényt” miközben a fiúk a hátunk mögé settenkedtek, majd jött a támadás. Persze nem hagytuk magunkat, próbáltunk visszavágni. Ezután derült csak ki, hogy igazából a rózsabimbó jelszó volt, arra hogy jól megetessenek minket hóval. Nagy nehezen feleszméltünk a történtek után, összeszedtük magunkat, majd kacagva ballagtunk tovább.

Dél körül vissza is érkeztünk házunkhoz. Mivel még volt egy kis időnk hazautazásig, így a ház körül kipróbáltuk a hótalpat, nehogy úgy menjünk haza, hogy a lábunkon sem volt. Érdekes volt ebben a felszerelésben járni (ezt is meg kell szokni), de nagy hóban mindenképp praktikus, hogy ne sűjedjen el az ember derékig a hóban.

A ház előtt még egy kicsit napoztunk aztán bementünk összepakolni a holmikat, majd ebéd után elhagytuk a menedékházat és a szomszédos völgyön keresztül ereszkedtünk vissza a lent várakozó autóinkhoz.

Bepakoltuk motyóinkat az autóba majd elindultunk hazafelé. Útközben még megálltunk egyet sütizni, majd mindenkitől elbúcsúztunk és folytattuk tovább utunkat Budapest felé. Minden gond nélkül aztán estére meg is érkeztünk.

Összességében egy nagyon jó hétvégét tudhatunk magunk mögött. Szép napos idővel, jó társasággal és új élményekkel:-)

Beszámoló: Máté Ildikó