Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Csapattagok
Kapcsolat
Fotóalbum
Alapfokú sziklamászó tanfolyamok 2011

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegymászó és Túra Szakosztály
Cho-Oyu expedíció eseménynapló: 2010. 08. 25.- 2010. 09. 08.
 
nyil2010. 09. 08. A csapat elhagyta a Mount Everest alaptáborát és elindult a 4910 méteren lévő Cho-Oyu alaptáborba
 
A Kollár Lajos vezette „Magyarok a világ nyolcezresein” 2010-es expedíciósorozat résztvevői elhagyták a Mount Everest alaptáborát, amelynek környékén napokig akklimatizációs túrákat tettek. A vállalkozás tagjai jól vannak, a tegnap estét Tingriben töltötték, ma pedig elindulnak a Cho Oyu 4910 méter magasan fekvő alaptáborába.
 
Kollár Lajos jelentése a Cho Oyu alaptáborából:

Ma egy nappal korábban feljöttünk a Cho-Oyu alaptáborba. Azért egy nappal korábban a tervezettnél, mert az Everest trekk magasság (5300 m körül) nem mindenkinek tett jót így hirtelen. Visszajöttünk tegnap Tingribe (4300 m), és egy kicsit pihentünk. Mára mindenki elfogadható állapotba került és elindult a Cho-Oyu expedíció az alaptábor elérésével. Itt már vártak sherpáink a teljes expedíciós felszereléssel. Holnap reggel jakokra pakolunk és két napig gyalogolunk az 5800 méteren fekvő, előretolt alaptáborig (ABC). Ez lesz a bázisunk az egész expedíció alatt.
 
alaptábor
 
Közben megérkezett Katmanduba az expedíció újabb három tagja (Mécs László, Gál László és Wetzl Péter), hogy legkésőbb az alaptáborban csatlakozzanak a többiekhez.

„Szenzációhajhász korunkban fontosnak tartom, hogy egy extrém célkitűzés és maga a teljesítés reális, valódi legyen. Ami síelésünket illeti, a Cho Oyu (8201 m) adottságai lehetővé teszik, hogy egészen a csúcsról addig, ameddig hó van, lesíelhessünk. Azaz nem egy erőltetett, kivitelezhetetlen célkitűzésről van szó" – üzente Mécs László Nepálból. Mint korábban már írtuk az ő és Wetzl Péter célja, hogy lesíeljenek a Cho Oyu csúcsáról.
 
expedicio

nyil2010. 09. 06. Tingribe ért a héttagú előörs
 
Kollár Lajos beszámolója:
 
„4 óra körül megérkezett a csapat és a felszerelés Tingribe. Tehát, minden és mindenki együtt van. Sherpáink - Passang és Gyalsen, akiket a tavalyi Manaslu-expedícióból örököltünk külön kérésre - nagyon nagy megelégedésünkre dolgoztak. A felszerelések, egy kevés élelmiszer és háló felszerelés átpakolása után itt töltjük az éjszakát és reggel elindulunk Rongbukba és estére az Everest alaptáborban leszünk.
 
A felszerelés java része egyenesen a Cho-Oyu alaptáborba megy, és sherpáink fölépítik a tábort. Mi 2 napot túrázunk az Északi fal körzetében és Tingrin keresztül mi is a Cho-Oyu alaptáborba megyünk, ahová időközben megérkezik Mécs Laci, Gál Laci és Wetzl Péter. Lényegében mindenki jól van, kisebb torok- és fejfájás előfordul. Katonadolog, nagyon hirtelen emelkedtünk és egy 5120 méteres hágón is átjöttünk. Remélem, az akklimatizációs túra sikeres lesz.”

nyil2010. 09. 05. Tibeti helyzetjelentés: csuszamlások, háborúk és a Khukuri rum
 
Kollmann András beszámolója:

Prológ
 
Egy hegymászó-expedíció nagyjából azt jelenti, hogy az ember összesűríti az életéhez szükséges összes tárgyat két hatvan literes műanyaghordóba.  A dolognak megvan az előnye, a gondoskodás miatt a ruhák és a műszaki cuccok még a legmostohább időjárásban is szárazak maradnak. A hátránya viszont az állandó pakolás.  Esetünkben a helyzet úgy áll, hogy mindenkinek van két hordója, plusz egy hátizsákja. Az utóbbiban a napi használati cuccok laknak, a hordóban pedig az összes többi felszerelést tároljuk. Ha valami rendkívülire van szükség, mondjuk aksitöltőre vagy hasmenésre való gyógyszerre, akkor jön a kutakodás...
Pillanatnyilag a Tibeti-fennsík egy kisvárosában, Nyalamban vagyunk.

Ma jöttünk át Nepálból Kínába. A határátkelésnek két markáns jele van. Az egyik, hogy itt olyan betonúton haladunk, ami akár Ausztriában is megállná a helyét, és ez igancsak kellemes felüdülés a nepáli zötykölődés után.  A másik jel pedig a táj változása. Nepálban dzsungel borította a hegyoldalakat, itt Tibetben viszont alig van növényzet. Holnap érünk Tingribe, innen  lehet megközelíteni a Cho Oyu és az Everest alaptáborát. Az utazás tartogat kihívásokat: egy 5200 méter magas hágón kell átkelnünk autóval...
 
Nem mese
 
Aki nem bírja a várakozást, jobb, ha nem megy Ázsiába. A nyugati kultúrkörben komolyan veszik az óraszerinti időt, a perceknek jelentése van. A mediterrán országokban már sokkal lazábban kezelik a napokat és az órákat, Afrikában és Ázsiában meg egyenesen tesznek az időre. Itt az időre embernek nincs hatása, ezért aztán nem is nagyon foglalkoznak vele.
A pillanat a fontos – ez az a „folyam”, amivel az emberek sodródnak, és még akkor sem kapálódznak, ha a pillanat úgy dönt: lecövekel, és nem halad előre.

Utazás közben volt rá alkalmunk, hogy mi is elmélyedjünk a pillanatban... Csütörtök hajnalban indultunk Kathmanduból a határ felé: 110 kilométert tettünk meg egy nap alatt. Az út jó része várakozással telt. Hosszú órákat várakoztunk  forgalmi akadályok, bandaháború, földcsuszamlás és emberi ostobaság miatt.

Csütörtök hajnalban beraktunk 800 kg alaptábori felszerelést és a fejenkénti két privát hordót egy 20 személyes buszba. Ezt a járgányt még egy korrupt román rendőr is azonnali hatállyal kivonná a forgalomból, de itt még vagy 20 évig szállítja majd a népet.
 
Már a Kathmanduból való kijutás sem volt egyszerű, mert  a városból kivezető főútvonal körübelül olyan széles, mint a Hármashatárhegyre vezető betoncsík, a forgalom viszont megegyezik a nagykörútéval. Kamionok, teherautók, buszok és személyautók tülkölnek minduntalan, közöttük motorosok cikáznak. Az aszfalt néhol hiányzik, hatalmas kátyúkat kell kerülgetni. Azt hittem, ha kiérünk a városból, kicsit gyorsabban haladunk majd, de tévedtem...
 
Az út elkezdett kanyarogni, és minden forduló kihívást jelentett a hosszabb járműveknek, mivel átlógtak a másik sávba.
Emiatt aztán minden kurfli egy rövid megállót is jelentett. Egy darabig még csak-csak haladtunk, aztán beállt a dugó. Leszálltunk a buszról és végeláthatatlan sort láttunk magunk előtt. Kiderült, hogy két falusi banda összeverekedett,  a helyszínre érkező rendőrség  pedig elvitte a balhé főkolomposait.

A bunyóban vesztes fél követelte, hogy a zsaruk engedjék el a bandavezért, és követelésüknek útlezárással adtak hangot. A nepáli utazóközönség sztoikus nyugalommal várta, hogy valami történjék. Nagyjából egyórás téblábolás után megindult a sor; reméltem, hogy ezzel megúsztuk.

Földindulás
 
Egy festői helyen ebédeltünk, aztán pár kilométeres haladás után ismét megtorpantunk. Földcsuszamlás történt – másfél méter kővel kevert sár került az útra. A földcsuszamlás gyakori Nepálban, különösen a mostani monszunvégi időszakban. Három hónap szakadatlan esőzés után a meredek hegyoldalak könnyen omlanak. Most egy falu melletti tanyán történt a baj, egy házat el is vitt az ár. Több kilométeres sor állt alakult ki a földcsuszamlás mindkét oldalán. Senki sem tudta, mikor érkezik a buldózer, ami megtisztítja az utat. Ilyen esetben lehet, hogy akár napokig kell várakozni. Ezért aztán a helyiek azonnal felcsaptak teherhordónak. Kamionok és mikrobuszok teljes tartalma vándorolt a vállukon egyik oldalról a másikra. Az élelmes sofőrök a vesztegelés helyett inkább leadják a népet vagy az árút, és a másik oldalról érkezett szállítmánnyal indulnak abba az irányba, ahonnan jöttek. Nekünk nem volt sietős, így várakoztunk.  A teherautó-sofőrök igyekeztek hasznosan eltölteni a várakozás óráit. Az út melletti vízfolyásokból megtöltötték vödreiket, és lemosták járgányaikat. Az utazóközönség beszélgetett, illetve az összedőlt házak körül serénykedő katonákat bámulta. Két-három óra után elindultunk. Mentünk egy picit, néha tengelyig süllyedtünk abban a sárban, ami a már eltakarított földcsuszamlások után maradt. Voltak helyek, ahol nem is volt aszfalt, vagy döngölt út, csak keréknyom a kövek között.  Egy ilyen útszakaszon egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy alaptábori sherpáink izgatottan kiabálnak, és ugranak ki a busz nyitott ajtaján. Egy patakvölgyben hirtelen megindultak a kövek: az 5-6 köbméter gránit egyenesen felénk tartott. A sors úgy alakította az dolgot, hogy a kövek megálltak...

Ezután jött a leghosszabb kényszermegálló. Egy falu közepén eltömődött az utat keresztező vízelvezető csatorna. A helyi erők attól tartottak, hogy ha a kamionok és a buszok rámennek az eláztatott útra, akkor földcsuszamlás történik. Joggal féltek ettől, mert a falu egy völgy peremére épült. Markolóval próbálták megtisztítani az átfolyó bejáratát. Több teherautónyi követ termeltek ki, amit az áradás sodort oda. A munkát egy rendőr irányította, akinek persze kevés elképzelése volt arról, mit is kéne valójában tenni.
 
A helyzet másfél óra kotrás után sem javult. Ekkor egy másik fontos ember előállt az út átvágásának ötletével. Az 5 cm vastag aszfaltot hamar lezúzta a markoló, ástak egy árkot a felduzzadt víznek. Mi a műveletet egy vegyesbolt teraszáról néztük, ahol egy helyi specialitás,  a Khukuri rum élvezetének hódoltunk. Nagyjából 1 métert leeresztettek a felduzzadt vízszintből, majd betemették a gödröt. Az útzár mindkét oldalán várakozó 5 km hosszú kocsisor végre elindul...
 
Forrás: extreme.hu

2010. 09. 05. Mécs László is a csapat után idult, akit a reptérig kísértünk
 
Miközben az expedíció Tibetbe ért, szombaton Budapestről a korábban útrakelt csapat  után indult Mécs László, Gál László és Wetzl Péter, hogy az alaptárborban csatlakozzanak a társaikhoz. Mécs László a Merkapt Kft. támogatásával vesz részt a Cho-Oyu expedícióban. Cégünk ügyvezetője Halgas Csaba a Ferihegyi repülőtérig kísérte a rutinos hegymászót, akinek a csúcs meghódításán kívül célja a 8021 méteres hegycsúcsról sílécen való lesiklás.
 
Mécs László, Gál László, Wetzl Péter és Halgas Csaba
 
mécs lászló és halgas csaba
Mécs László indulása Ferihegyről

2010. 09. 03. Már Tibetben az expedíció
 
"Komplikáciok nélkül átleptuk a tibeti határt. Mai célunk Nyalam városa, ahol szállodában alszunk, ide teherautóval és dzsipekkel megyunk, ha minden igaz, 4200 meteren van. Holnap megyunk Tingribe, ami 5000 körüli, utana pedig a Rongbuk kolostorhoz és az Everest északi alaptáborhoz."

nyil2010. 09. 02. Három nap Kathmanduban

Kollmann András beszámolója: 

Három napja vagyunk Kathamanduban és mindannyian boldogok vagyunk, hogy ma hajnalban végre elindulunk Tibet felé. Nepál fővárosa a turisták többségének kellemes hely, tele misztkus szentélyekkel, kolostorokkal, szerzetesekkel és keleti csecsbecséket kínáló üzletekkel.

Nekünk viszont most nem az önfeledt lébecolásról szóltak a napok, hanem munkáról. Majd másfél hónapot fogunk eltölteni a világ hatodik legmagasabb hegyén, a Cho Oyu-n. A 5400 méteren lévő alaptáborban olyan kényelmet kell teremtenünk, ahol regenerálódni lehet. A legfontosabb ügy az élelmezés. Kilenc ember ennyi idő alatt mázsákban kifejezhető mennyiségű kaját fogyaszt el. A másik fontos tényező a kényelem. Szükség van alaptábori konyhasátorra ahol enni és melegedni lehet, wc-sátorra.

Aztán itt van az eletronikus eszközök működtetése. A Tibeti fennsíkon nincs konnektor, úgyhogy magunknak kell áramot csinálnunk. Ehhez kell egy aggregátor. Aztán kell egy csomó hegymészófelszerelés. Ha mindezek megvannak, akkor a tetejébe az egészet fel kell juttatni jó magasra az Isten háta mögé. Ez az egész még 2010-ben is szép feladat, pedig napjainkban már egy nap gyaloglással megközelíthető egy olyan hegy alaptábora, mint a Cho Oyu.
 
Alkudozás
 
Az utóbbi napok alkudozással teltek. Kollár Lajossal az Ang Rita Treks and Expeditions irodánál kezdtük az alkudozást. Ők intézik a csúcsengedélyünket és a kínai vízumot, feljuttatják az alaptábori felszereléseket és kaját a hegyre, biztosítanak egy szakácsot stb. Ez persze szépen csomómentesen hangzik, ám a valóságban az ügy tele van bökkenőkkel. Az első csatát a jakok kérdésében vivtuk. Elvileg fejenként három jakot kapunk arra, hogy minden cuccot felcipeljünk az alaptáborba. Egy ilyen bivalyszerű állat olyan 40-60 kg cuccot cipel a hátán. Az iroda munkatársai úgy gondolták, hogy ők az alaptábor felszereléséhez kimerítik a kereteinket, mi hegymászók pedig extra jakokat bérlünk darabját 200 dollárért. Nepáli barátaink abból indultak ki, hogy nekünk a bőrünk alatt is pénz van. Ebben az ügyben hamar dűlőre jutottunk, némi számolgatás és meggyőzőerő bevetésével. A következő pont a gáz kontra benzinfőző volt...

Aggregátor

"Not working Sir"

Amikor itt minden szervezési kérdést megoldottunk akkor jött az aggregátor kálvária. A tavalyi felszerelés meghibásodott, Ang Ritáék ugyan állítólag megjavíttaták ám az áramfejlesztő meg se makkant. Jött a szerviz, helyi erők fejcsóválása. A helyi szakik nem tudtak életet lehelni a masinába. Hosszas keresgélés után találtunk egy olyat ami a céljainknak megfelel. Megalkudtunk, kipróbáltuk, elhoztuk. Mindezt ázsiai tempóban, szóval elment vele az idő. Mialatt mi Lajossal ebben utaztunk, Erőss Zsolt, Horváth Tibi és Szlankó Zoli egyesült erővel segítettek a filmes stáb operatőrének felruházásában. Sátor, kesztyű, pehelynadrág, gleccserszemüveg. Ők is kialkudozták magukat jó alaposan.
 
Indulás Tibet felé
 
Most néhány óra múlva elindulunk Tibet felé. Az utat állítólag elvitte egy földcsuszamlás, szóval három km-t cipekednünk kell majd. A határon alszunk és pénteken lépünk be Kínába. Ott némi trekkingel kezdünk, felmegyünk az Everest alaptáborába. Erre azért van szükség, hogy szokjuk a magasságot...

Forrás: extreme.hu


 

2010. 09. 01. Rövid üzenet a helyszínről: irány Tibet!
 
"Szeptember 2-án hajnalban indulunk a Tibeti határra. Kodari az utolsó nepáli település, úgy hírlik előtte van útleszakadás és vagy három kilométert gyalog kell mennünk. A rengeteg cuccra meg teherhordók kellenek. A leszakadás túloldalán folytatjuk busszal, teherautóval, dzsippel, ami akad. A tibeti része Zangmu az első település."

nyil2010. 08. 29. Vasárnap útra kelt Magyarok a világ nyolcezresein 2010-es expedíciója
 
Útra kelt Magyarok a világ nyolcezresein 2010-es Cho-Oyu  expedíciója hétfőn, Frankfurt és Bahrein érintésével megérkezett a nepáli Katmanduba, ahonnan a mászás előtti ügyintézés, az eszközök beszerzése után indulnak útnak a Tibetben fekvő Cso-Oyu meghódítására. (A tavalyi Manaslu-expedíciójuk – 8156 méter, Himalája, Nepál – sikere már a tizedik volt a 14 csúcsból álló sorban. A Cso-Oyu viszont abból a szempontból kilóg a sorból, hogy ezen már korábban járt magyar.) A kilencfős gárdát Kollár és Erőss mellett a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciólánc harmadik alapítója, Mécs László alkotja, továbbá Kollmann András és Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm rendezője és operatőre. A csapattal tart Szlankó Zoltán, Horváth Tibor és Gál László, s később csatlakozik a csapathoz Wetzl Péter, akinek célja lesiklani a Cho-Oyu 8201 méter magas csúcsáról.
 
Az anyagiakhoz tartozik: a túrához fejenként hárommillió forintot kellett előteremteniük a résztvevőknek. Ez szolgál az összes felmerülő költség fedezésére, az élelmezéstől a felszerelésen át az utazásig és a mászóengedélyekig.
 
indulás

 
2010. 08. 27. Beharangozó:
 
2010. augusztus 29-én indul Budapestről a Magyarok a Világ Nyolcezresein idei expedíciója, amelynek célja a 8201 méter magas Cho-Oyu-hegycsúcs meghódítása. A csúcsot 1990-ben már meghódította egy magyar expedíció, Erőss Zsolt viszont még nem. Neki ez lehet a kilencedik nyolcezrese. Az expedícióhoz később csatlakozik Wetzl Péter és Mécs László, akiknek célja, hogy lesíeljenek a 8201 méter magas csúcsról.
  
A Cho-Oyu expedíció a Mount Everestet első magyarként meghódító Erőss Zsolt rehabilitációjának fontos része és a 9. nyolcezrese megszerzését szolgálja. Cél, hogy a neves alpinistát újra visszavezessék a legnagyobb csúcsokra induló ösvényekre. Noha a januári, a Magas-Tátrában bekövetkezett balesete miatti részleges lábamputációja után – amikor az összezúzódott jobb alsó lábszárát csonkolták térd alatt – már több alapozó hegyi túrán is részt vett, például az Alpokban. Ám élesben és igazi magashegyi körülmények között csak most dől el, képes lesz-e Zsolt műlábbal is a saját nyomaiba lépni.
 
Ezért is esett a választás a nem a legnehezebben mászható Himalája-csúcsok közé tartozó 8201 méteres Cho-Oyu-ra. Ennek a hegynek az alaptábori megközelítése ugyanis nem jelent különösebb gyaloglási nehézséget, szinte végig terepjáróval is megközelíthető – kiváltva a korábbi expedíciók többnapos, málhás gyaloglását –, ami Zsolt csonkolt lábának protézistűrő állapotára nézve előny. A csapat egy része, Erőss Zsolt, a kíséretében lévő, s az életéről filmet készítő forgatócsoporttal együtt ellátogat az Everest Rongbuk alaptáborba, és akklimatizációs túrákat tesznek az Északi fal alatt is. Várhatóan szeptember 11-én érkeznek a Cho-Oyu alaptáborba, ott találkoznak azon társaikkal, akik az Everest-kiránduláson nem vesznek részt, és kezdődhet a táborlánc kiépítése, a mászás. Reményeik szerint az elvonuló monszunszezon sem akadályozza majd őket céljuk elérésében, s így ha az időjárási körülmények is kedvezőek lesznek, akkor szeptember végén megindíthatják a csúcstámadást. Október 22-én érkezik majd haza a csapat.

2010. 08. 25. Interjú Erőss Zsolttal: műlábbal is 8000 méter a cél

Erőss Zsolt szeptemberben újra egy 8000 méter magas hegycsúcsot akar megmászni. Januárban egy hegymászóbaleset után amputálni kellett a jobb lábát térd alatt. A TV2 Tények interjúja a tervezett visszatérésről.

Események:

2010. 09. 28. - 2010. 10. 02. 

2010. 09. 08.- 2010. 09. 25.

[1] [2] [3]

2010.09.08 10:19:11   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set