Az egyik idehaza talán leggyakrabban látható vázhoz, egy az Eurobike-on már bemutatott Magellan Pyxis Team-hez volt szerencsém a 2010-es esztendő utolsó és rendkívül hideg illetve havas heteiben. Emiatt sajnos nem is sikerült olyan objektív képet kapnom róla, mint nyáron, mert ugye a havas biciklizés nem feltétlenül ideális tesztkörülmény…

Miben különbözik ez a 2011-es Pyxis az elődjétől? Nos, először is változott a vázanyag, a korábbi 7005-ös alumíniumot triple butted 7046-os váltotta fel, ami nem annyira rideg alapanyag, így kedvezően befolyásolja az élettartamot, illetve a fajsúlya is alacsonyabb – ez meg is látszik a váz össztömegén. Az összképet meghatározó karakteres elem az alsócső-fejcső találkozásánál elhelyezett CNC-zett merevítés, melyet a fokozott szilárdság érdekében helyezett el a gyártó. A vázat teljes egészében aranyszínűre anodizálták, majd erre került a fekete fényezés.

De nézzük, mit is kap mindemellett a kedves vevő a pénzéért! Először is szép, nagyon letisztult, tulajdonképpen klasszikus csőformákat és geometriát. Ugyanakkor a fejcsőnél van pár turpisság, mert alul és felül egyaránt kiszélesedik, hogy süllyesztett csészéket is tudjon fogadni, ami elegáns, és elvileg alacsonyabb kormánymagasságot is biztosíthat. A furcsább dolog viszont, hogy az alsócső nagyjából a fejcső közepéhez csatlakozik. Optikailag ez nem tűnik fel, mert a már említett alsó merevítő lemezek egészen alulra lenyúlnak, de az biztos, hogy a gép nem teljesen kielégítő merevségéhez ez a megoldás is hozzájárul. A tartósság pedig egy újabb kérdés, hiszen pont ezen a részen hatnak a legnagyobb erők a villa irányából. A kisebb vázméreteknél persze ez a probléma valószínűleg arányosan kisebb, vagy már nem is létezik.

A felsőcső csatlakozásánál viszont már minden példás, ahogyan a többi cső esetében is, amelyek tulajdonképpen mind egyenesek és szinte végig kör keresztmetszetűek. Nem elhanyagolható módon belül háromszor változik a falvastagságuk. Mindenhol megvannak a keresztmerevítések, így egy szavunk sem lehet. Emiatt szerintem ez az eddig készült talán legszebb Pyxis. És a mérleg tanúsága szerint az egyik legkönnyebb is…

Egyéb részletek tekintetében kiemelendő, hogy a tárcsafék oldalon a lánc- és a támvilla közé merevítő lemez került, mindehhez mutatós, kisméretű papucsokat kapott a váz. A váltótartó fül két csavarral rögzített eloxált darab, a támvilla-szárakon pedig már nem találunk V-fék konzolokat, így letisztultabb az összkép.

Több XC gép volt nálam az utóbbi hónapokban, így elég élesen érzem mostanában a különbségeket gép és gép között. Ami a Pyxisnél már szemmel is látható volt, az a kimondottan versenyzésre termett geometria. Ráülve ez aztán teljesen egyértelmű is lett.

Annyira rá kellett feküdnöm a megszokotthoz képest (a saját XC gépem is egy Pyxis, igaz régebbi), hogy az elején kimondottan kellemetlenül éreztem magamat rajta. Aztán ahogy gyűltek a kilométerek, egyre jobban élveztem. Szép lassan hozzászoktam, és kezdtem kihasználni ennek a testhelyzetnek az előnyeit.

Ugyanakkor fura volt, hogy kissé rugalmas volt az irányítás. Érezhető, hogy az alacsony tömeget valószínűleg a kevesebb anyag használatával érték el, aminek bizony ára van. Persze nem mindenki 90 kiló, mint jómagam, illetve nem a mínusz tízes, sok rétegnyi, súlyos öltözéket megkövetelő téli időszakra esik a formaidőzítése, így ez az érték nyárra azért javulni fog.

Terepre érve aztán az aszfalton tapasztalt rugalmasság kimondottan előnnyé vált, ugyanis a keményre fagyott talaj egyenetlenségeiből adódó rázkódások egy részét egész jól elnyelték a filigrán csövek, és a gyorsításoknál, kiállva tekeréseknél is elegendő volt az oldalmerevség.

A felsőcső amúgy érezhetően hosszabb lett. Több Pyxisem is volt az évek során, és a méretemhez (186 cm) mindig 20”-ost használtam. Ez csak 19”-os, de az általam eddig megszokott felsőcsőhosszt kapta. Ez értelemszerűen elég hosszú tengelytávot jelent. Az alacsony középrész, és a mérethez képest viszonylag nagy hosszúság két tulajdonságot eredményez. Az egyik a nyugodt egyenesfutás, ami főleg a lejtőkön érezhető – azaz még nagy tempó mellett is viszonylag nyugodt marad a gép. A pontosabb irányításhoz viszont egy kicsit rövidebb, 80 mm körüli stucnit választanék.

A másik pozitívum a jó kanyarodásban nyilvánul meg. Az XC gépeknél már persze eléggé kikristályosodtak a megfelelő szögek meg magasságok, de higgyétek el, nagyon összefügg a középrész magassága a kanyarsebességgel. Ezt sokáig én sem hittem el, de a DH gépeken az utóbbi két-három évben 30-40 mm-t is süllyedtek a csapágyházak, ami nagyon szemléletessé teszi a különbséget. Pontosan emiatt nagyon élveztem vele a kanyargást, és utána a kigyorsításokat. Pláne, hogy még az általunk csupán a tesztre összeépített változatban is alig volt több mint tíz kiló. Elég ritka az olyan alu váz, ami ebben a méretben és ezen az áron 1400 gramm alatt van.

A megszokottnál eggyel kisebb méretek párosítása az eggyel hosszabb felsőcsővel azt is eredményezi, hogy azonos nyeregmagassághoz, jobban ki kell húzni a nyeregcsövet, ami továbbra is – és nagyon okosan – 27,2 mm-es. Szóval egy jó minőségű csővel itt is nyerhetünk pár milliméter kényelmi rugózást.

Összességében tehát egy remek és nagyon könnyű versenygeometriájú vázzal van dolgunk, amely a megfelelő felépítéssel meglehetősen kényelmes is tud lenni. Ár-érték arányban mindenképpen megfontolandó.

Pozitívumok:
+ alacsony középrész
+ jó irányíthatóság
+ alacsony tömeg

Negatívumok:
- kicsit rugalmas

InfoBox:

Váz: Magellan Pyxis Team
Forgalmazó: Cseke Zrt.; www.csekert.hu
Származási hely: Magyarország, Tajvan
Vázgarancia: 1 év
Vázméretek: 17”, 18”, 19” (tesztelt)
Szín: fekete/arany
Anyag: 7046 triple butted alu
Ajánlott fogyasztói ár: 89.000 Ft

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,3 fok
Nyeregvázcső-szög: 73 fok
Nyeregvázcső-hossz: 483 mm
Felsőcsőhossz: 600 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 625 mm
Fejcsőhossz: 130 mm
Tengelytáv: 1105,3 mm
Láncvillahossz: 422 mm
Középcsapágy-magasság: 297 mm
Nyeregcső átmérő: 27,2 mm
Váz súlya: 1386 g (19”-es méret)

Szöveg és fotó: KGÁdám

Forrás: Bikemag.hu