Ismét foglalkoztatott egy gondolat, miszerint kibírom-e azt, hogy befutok Budapestre nap elején, majd munkám végeztével nap végén hazafutok. Ezen azért elgondolkodtam, hogy tényleg hazáig akarok-e futni. Combosnak tűnt a táv mivel csak mandinerből tudtam elérni a 18 km-re lévő VGF (Víz-Gáz-Fűtéstechnikai szaklap) Irodaházban lévő Nagy Sportágválasztó irodánkat. Előtte a Markó utcai bíróságra kellett mennem sportegyesületi igazolásért.

Elindulásomkor esett az eső, meg utána egész nap, ezért nylonba csomagoltam a váltóruháimat és a határidőnaplómat, hogy ne ázzanak szét a hátizsákban. Szeretném kiemelni, hogy az Intersport McKinley Impact 28-as hátizsákja ismét jól vizsgázott, mert pesszimista elővigyázatosságomnak fricskát mutatva be se ázott. A múltkori esetből tanulva azért vittem magammal egy 2,5 dl-es pet palackot, melyet a BWT (Best Water Technology) extra-finom filterével szűrt vizével töltöttem föl, hogy még véletlenül se kerüljön a szervezetembe női fogamzásgátló hormon, antibiotikum származékok és egyéb szennyező anyagok. Mivel ez a filter tartalmaz egy magnézium betétet is, ezzel lestrapált szervezetem talán gyorsabban tud regenerálódni. A laptopot előző nap az irodában hagytam célirányosan, hogy ne kelljen cipelnem még azt is.

Sajnos az eső és sár miatt nem tudtam a rövidebbik úton átmenni Budakalász felé, mert az a szántóföldön keresztül vezet, de így is 18 perc alatt értem át. Hiába esett az eső, teljesen jól éreztem magam és könnyedén ment a futás. Még azon is el kezdtem gondolkodni, hogy talán az idő ellenében is tudok ma futni, nem csak a táv túlélése lesz a cél. Ez azért hamar szerte foszlott, és nemsokára helyre kerültek ilyen irányú gondolataim. A múltkorihoz képest, futócipőben, nagyot léptem előre, mert nem a teljesen kiszolgált 12 éves adidas response-ban (még a 98-as Szegedi VB-re kaptuk) kellett futnom, hanem már újra nálam volt a 2006-os Bécs-Budapestet is megjárt másik típus, egy Saucony Jazz. De ez is hamarosan cserére szorul, hiszen már érzem, hogy nem annyira puha a talajfogás és néhol kezd kiszakadni.

Békásmegyert 35 percnél hagytam el, éreztem, hogy tankolnom kellene, mert kezdek merülni. Ez a merülés érzése már messze nem volt olyan fokú, mint az előző heti futásomnál, amikor a 32 fokos kánikula nagyon lemerített. Mérlegeltem, hogy vagy betérek most a szüleimhez egy frissítő erejéig Aquincumon, vagy ha tovább megyek, akkor csak az Aranykulcsnál tudok újabb energiához jutni a Victor Hugo utcában, ami már majdnem a Markó utca. Nem kockáztattam, hiszen ott lebegett előttem még a hazafutás hívogató lehetősége is, amely egy újabb 18 km-t jelentene, ami egyszeri futásnak sem kevés. Viszonylag hamar meggyőztem magam és betértem egy kis ribizlire és grapefruit lére. Jó öt perc múlva már úton is voltam és nem tudom, talán a tisztább levegő érdekében, de az Északi összekötőn mentám át. Még a pesti oldal elérése előtt levágtam a Szúnyog szigetre és azon végig futva értem el a Gyöngyösi utcát. Az újpesti öblön átívelő hídról lejövet megkértem egy ifjú kajakos srácot, hogy dokumentálja már itt jártamat egy fotóval, amelyet készségesen meg is csinált.

A Cserhalom, Népfürdő, Pannónia utcákon haladtam, majd a már említett Victor Hugo utcai Aranykulcs műhelyben gyorsan másoltattam 3 kulcsot, néztek rám mint egy nem normálisra, és innen már tényleg csak pár perc volt, hogy elérjem a bíróságot. Megérkezvén a bejáratnál szintén dokumentáltattam ottlétemet.

Átjutva a detektorokon gyorsan megkértem a papírokat. Várakozás alatt gyorsan átöltöztem, nehogy megfázzak majd a kétfejű lábikraizom (vádli) és négyfejű combizom nyújtásokat végeztem a lépcsőn. Plusz kihasználtam, hogy egy kis ribizlis-kinder csokis-ferrero bonbonos-mazsolás elegyet kanalazzak magamba. A ribizli egy kicsit megsínylette a rázkódást, de nem zavart egy cseppet sem. Az iratok megszerzése után gyorsan kereket oldottam, föltűnt, hogy zuhog az eső, de mint egy védőoltás után, már teljesen immunis voltam minden csöpögő vízre.
Gyerekjátéknak tűnt a Váci úton át rátérni a Béke útra és elfutni az irodánkig a Róbert Károly körútra.

Zuhanyzó híján a mosdónkban mini fürdőt vettem, átöltöztem és rátértem a napi feladatokra. Nem szoktam ebédelni, de ez most fontos lett volna, hogy visszatöltsek egy kis energiát, hiszen csak lefutottam vagy 23 km-t. Az órám nettó ideje 2:15:07-et mutatott. Még a Sportágválasztóról maradt egy kis Kinder csoki, úgyhogy benyomtam vagy 6 dobozzal (4 db/doboz).

Délután 17:30-kor éreztem, hogy még van egy futásom, de nem tudtam, meddig fogok eljutni, és mikor fogok fölszállni valamilyen közlekedési eszközre. Nehéz volt elindulni, mert nagyon izomlázasnak éreztem a combjaimat, de tudtam, hogy ez hamar elmúlik, vagy legalább is nem fogom érezni, ha már bemelegedtem. Az eső természetesen esett továbbra is csak most már jóval hidegebb volt, mint délelőtt. A Béke út -Petneházy utca - Röppentyű utca vonulatán át haladtam, amikor kaptam egy nagyon jó hírt telefonon. Történt, hogy áprilisi margitszigeti parkolásomat egy rendőr 30.000,- Ft-ra díjazta, amelyet megfellebbeztem és vissza is vonták a feljelentést. Ez megtízszerezte energiámat és elhatároztam, hogy hazáig futok. Az Északi összekötőn erős szembeszélben haladtam át, kereszteztem Aquincumot és Római fürdőnél elértem a Szentendrei utat. Na itt elkezdtem érezni, hogy sürgősen energia utánpótlásra van szükségem, mert a hátra lévő 10 km-t nem fogom kibírni. Bekanyarodtam nagymamám házához ahol mézet, háztartási kekszet, egy kis tejet meg frissen szedett ribizlit ettem. Nagyon jól esett.

Átöltöztem, anorákot is vettem magamra és tovább indultam. Hívogatott a csillaghegyi hévmegálló de Békásig mindenképpen el akartam jutni. Ott már melegem volt ezért visszavetkőztem. Még volt bennem futás iránti vágy ezért nem adtam föl. Lebegett előttem a cél, hogy kimondhassam a végén, hogy megcsináltam. Még volt előttem egy hetes, szóval haladtam célirányosan. Szerencsére nem keményedett be a vádlim, ami a futás végét jelentette volna. Az eső nem szűnt, szerencsére a ruhám ideális volt a külső hőmérséklethez viszonyítva. Végül minden komplikáció nélkül elértem Pomázt, de azért éreztem, hogy jól fog jönni a pihenő feleségem és fiam társaságában. Erősen érlelődik bennem egy Pomáz - Merkapt Maglódi úti főhadiszállása - Pomáz futás, mely 52 km körüli távot jelentene.