Húsvétra Mi is Ausztriába terveztünk Viktorral és Varró Tamás barátommal túrázni és via ferrátázni a Hohe Wandon, mintegy megkezdendő a komoly szezont, ám részünkről ezt keresztbehúzta alig pár nappal az indulás előtt némi skarlát, Tamás gyerkőcénél. Eléggé elszomorodott a csapat, ám úgy döntöttünk, legalább egy napot a háromból mégis a csomóknak szentelünk. Nosza elő a kalauzt, nézzünk valamit, amit még nem próbáltunk, így esett a választás kis-Csókakőre, ami a kevés hazai vulkanikus falak közé tartozik. Többször hallottam már róla, de nem gondoltam, hogy ilyen jól fogunk szórakozni.

Korai indulás után kb 9 körül már Mátrakeresztesen voltunk, ahol a parkolóból kb 1-1,5km laza erdei séta elérni a falakat. A patakparton balról a Kis- Csókakő, a túloldalon jobbra a Báránykő „fekszik“, - vagy terül el?? - szóval van. Hamar feldíszítettük magunkat és bemelegítésnek a Torony aljából indítottunk a Völgy úttal (IV+) és a Filmes úttal (IV+), ami klassz sikerélményes mászás a felfelé kúszó napfényben. Igen szórakoztató a kagylósan kioldott mészkőhöz szokott kezdőknek az ilyen szögletes, zsebek és „mögényúlások“ nélküli felületen mozogni. Kifejezetten élvezetes, hogy jól tapad, ellentétben az agyáig lemászott puha mészkővel, viszont sokkal élesebb és a bőrt is nyúzza rendesen.

Nem hagyhattuk ki a Nagykéményt (IV-)  és az 1-ékest (IV-). Ilyen gyönyörű időben kora délutánig nem is nagyon erőltettük magunkat, a fal tetejéről hosszasan hallgattuk a tavaszi erdőt és vasaltuk simára az idegeinket. Ezek után következhetett néhány, a részünkről eleve kudarcra ítélt próbálkozás a nagy falon, Kísértés (VII+) , Nagy fás út (VI+). Ezek inkább arra voltak jók, hogy köszörüljük egyensúlyérzékünket, valamint a nyelvünket egymáson. A nap folyamán jórészt én „vittem fel a kötelet“. Ám ezeket az utakat meghagytuk orosznak. A praktikum erősebb, mint a büszkeség, egyébként pedig az első nittek elég magasan vannak, közvetlenül a fal alatt pedig a hegyoldal. Mellettünk kolléganő bele is ugrott az első akasztásba. Elég rossz volt nézni, ahogy kb 3-3,5m magasról a hepehupás talajra érkezve tigrisbukfencben indul a fák között lefelé, csak a barátja kapja el úgy másfél fordulat után. Szerencsére a történetnek nem lett folytatása, ám ezeken a nehézségeken nem volt kedvünk megpróbálni a hasonó mutatványokat.

Késő délutánra maradt a fő műsor, a Bajor rés (V+), amit Viktorral mindketten teljesen másképp adtunk elő. Én bajorban, Ő pedig simán a jobb oldali falon direkt. Este még bohóckodtunk keveset a falak alján, majd mintegy levezetésként a patakparton a vízcsobogás kísért minket vissza Mátrakeresztesre, a gépjárműhöz.

Persze nem lett volna kerek a nap bográcsgulyás, pörkölt és sztrapacska nélkül, megadva a tiszteletet szegény csokoládétól megfáradt gyomrunknak is. Terveim szerint még május második felében, vagy június közepén szerveznék egy újabb túrát ide. Ajánlom a helyet mindenkinek, csak ha ujjlenyomat-szkenneres a számítógéped, másnap nehéz lesz a munkakezdés….

Beszámoló: Broder Ferenc