A 2009 február végére tervezett téli alpesi hegymászó tanfolyam a gazdasági válságra való tekintettel elmaradt, így helyette téli túrát szerveztünk Erdélybe. A túra 2009. február 25.-töl március 1-ig került megrendezésre. A Merkapt SE HTSZ csapata: Norbi, Majré, Tóni, Andris, Dávid és Tamás kiegészült barátainkkal, Csabával és Gáborral, valamint tűzoltó kollégámmal Zolival és három barátjával, így összesen 12-en vettünk részt a túrán.

A tanfolyam eredeti helyszínére a Retyezát hegységben lévő Gentiana menedékházba foglaltunk szállást, ahová minden évben szívesen térünk vissza. A menedékház gyönyörű helyen fekszik, hátulról a völgy és a fenyvesek, a másik három oldalról pedig a hegység veszi körül. A ház alsó és felső szintjén lehet szállást foglalni. Az alsó szinten cserépkályha ontja magából a meleget, és itt található ez étkezőhelyiség is. Fürdési lehetőség a ház mögötti patakban, ahol jó esetben nem kell feltörni a jeget, de megesik, hogy szabad vízfelülethez csak egy kis munka árán juthatsz hozzá. A ház nemes egyszerűségével és puritánságával várja a nehéz túrák után hazaérkező fáradt hegymászókat. A ház egyik gondnokával, Bartók Csabával, aki egyben a helyi hegyi mentők csapatának tagja az évek során sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítani. Nagy biztonsággal lehet az ő szavára hallgatni a túratervezések és az időjárás előrejelzések során.

Február 25.-én szerda hajnalban indultunk. A csapat nagy része Tordason nálam táborozott kedd este, hogy szerdán főképp a soproniaknak ne keljen nagyon korán elindulniuk, és így kipihenten tudjunk elindulni. Na ezt a számításunk húzta keresztül Majré, aki horkolásával nem igazán hagyta aludni a többieket. Így azok jártak jól, akik otthonról indultak vagy Budapesten és Szegeden csatlakoztak hozzánk. A hegy alá érkezés után mindenki összeszedte cuccait és immár nagy zsákokkal, túráztunk fel a menedékházig, ahol már várták csapatunkat.

Az első túranapon Zoli csapata kivételével, - mivel ők snowboardozni jöttek mindannyian - egy kis ismétléssel, kezdtük a napot. Átvettük és begyakoroltuk hogy mi a teendő lavina esetén, hogyan lehet használni a „pieps” készülékeket. A nap második felén úgy döntöttünk, hogy a háztól 10 percre lévő jégfalhoz megyünk és átismételjük az előzőleg Sappadában  tanult jégmászó technikákat, na és persze megismertettünk azokkal a hegymászás ezen ágát akik még nem találkoztak vele. A csapatban többen első téli túrájukon voltak, így rájuk különös figyelmet fordítottunk, azzal nem titkolt szándékkal hogy megszeressék a téli hegymászást. Említésre méltó esemény volt hogy Majré szétrúgta a jégen a műanyag bakancsát, és mehetett le a kocsihoz egy újabb pár lábbeliért.

A második túranap komolyabb túrát terveztünk a hegységben. Ezt sajnos keresztülhúzta az előző napokban leesett nagyobb mennyiségű friss hó, így veszélyesé és sok helyen járhatatlanná téve a gerinceket és hágókat. Ameddig tudtuk a völgybe feltúráztunk a mély hóban, majd még korán lévén hóbarlangot ástunk, és a fiataloknak megmutattuk milyen érzés lehet ha eltemeti őket egy lavina. Magyarán ástunk egy gödröt, ahová önként belefeküdtünk, majd a többiek mintha egy lavina jönne, betemettek minket. Persze a lábunk kilógott a hó alól, ennek oka, hogy tudjunk jelezni, ha már nem bírjuk, vagy ha elegünk lett a hó alatti magányból. Persze többen kihasználták helyzetüket és több fényképet készítettek erről az eseményről. Norbi korán eltávozott társaságunkból, kicsit megfázott az előző nap, így a menedékházban próbálta kikúrálni magát, ami kisebb nagyobb sikerrel sikerült is, így a harmadik nap újra csatlakozott a csapathoz.

Még egy vicces esemény történt a nap során, mikor kiderült hogy Csabi kicsit elnézte a mértéket és nem kis mennyiségű 2 liter frissen készített, szőlőből főzött nedűt cipelt fel a hegyre.  Mindenkinél volt kisebb mennyiségű „hazai”, de ezt senki nem tudta überelni.

A harmadik túranap a jegezésé volt. Majré és Dávid elment a gondnokkal Csabáékkal túrázni egyet, de a többiek a snowboardos csapattal együtt a jégfalat vette célba. A jég nem volt szerencsés, a nap folyamán a gyakorlások mászások során jórészt „szétvertük”. Nagyon szép mászásokat tettünk rajta, gyakoroltuk az ütéseket, lépéseket. Az „abalakov” készítés gyakorlása nagy sikernek örvendett. Abalakov egy standolási módszer, mely során egy hosszú jégcsavarral úgy fúrunk két lyukat a jégbe, hogy egymással szöget zárjanak be, és a két végük összeérjen, majd ebbe kötélgyűrűt füzünk és máris kész a stand, ami minimális felszerelés felhasználásával készült, és teherbírása relatíve nagy.

A nap hátralévő részében a maradék kaják elfogyasztásán fáradoztunk, majd pihenő a másnapi hazaindulásra. Azt azért megjegyezném, hogy a pihenők nem voltak mindig pihenők, mert Majré hozta a formáját és el tudta érni, hogy csak ő aludjon és a horkolásától a többiek nem. Sokan gondolkodtunk, rajta hogy kihúzzuk a hóra, vagy esetleg az összes horkolás ellenes tapaszt felragasztjuk rá. A vasárnapi hazautazás eseménymentesen telt. Ismét egy jól sikerült túra után voltunk, mely során sokat tanultunk, gyönyörű helyen jártunk ismét, és új barátokra tettünk szert.

Beszámoló: Gaál Tamás