Merkapt Maraton Team SE - Februári Sappada-i jégmászó tanfolyam

Az indulás - a 24 órás szolgálatból hazajövet - 2009. február 07-én, szombat reggel 10 óra körül volt. Az utazás különös incidensek nélkül telt, említésre méltó esemény maximum az volt, mikor Norbi rájött arra, hogy az előre gondosan bevásárolt élelmiszerek egy részét otthon felejtette, köztük a 2 liter tejfölt, amit köztudottan csak nálunk gyártanak, az olaszok nem is ismerik, és fontos alapanyaga lett volna több este a vacsora elkészítésének. Kb. 650 km megtétele után érkeztünk meg Sappadába, ahol nagy megdöbbenésünkre hatalmas hó fogadott minket. Állítólag a helyiek se láttak mostanában ekkora havat, pár nap alatt közel másfél-két méteres hó eset, aminek következtében IV.-es lavinaveszéllyel kellett számolni, ami rendkívül megnehezíti és balesetveszélyessé teszi a jegek megközelítését. A szállás elfoglalása után, ismerkedési est következett, ahol mindenki röviden bemutatkozott, majd megbeszéltük a következő nap teendőit.

Második nap:

Kényelmes reggeli ébredés és reggelizés után a felszerelések átnézésével és összeállításával kezdtük a tanfolyamot. A kedvezőtlen hóviszonyok és a meleg miatt az oktatók úgy döntöttek, hogy a harmadik nap anyagát vesszük előre. Találtak egy megfelelő terepet a gyakorláshoz, ahol elkezdhettük a jégtechnikák begyakorlását. Első lépésben a jégcsavarok elhelyezését, majd az „Abalakov” módszert gyakoroltuk be. E módszerekkel különböző standokat készítettünk. A nap második felében feljebb mentünk a jégen, és egy enyhe dőlésű terepen a hágóvasban való fel- és lemenetet gyakoroltuk, majd 180 ° fordulatot kellett ugrani a jégen úgy, hogy lábon maradjunk. A nap végén milánói makarónit főztünk, majd este egy könnyed elméleti oktatást tartottak oktatóink.

Harmadik nap:

Enyhe -7 °C fokos hidegre és gyönyörű kék égre ébredtünk. A csapat felment az előző napi gyakorlóterephez, ahol előmászást imitálva gyakoroltuk, hogy mi a teendő, ha az egyik hágóvas leesik a lábunkról. Nagyon hasznos és tanulságos gyakorlat volt; a vasak felhelyezésére és helyes beállítására mindig figyeljünk oda. Párszor gyakoroltuk még az előző napon vett hágóvasban való járás technikáit, de az erős napsütés és a fejünk felett olvadó hatalmas jégcsapok miatt ezt a gyakorlóterületet el kellett hagynunk. A következő gyakorlóterep a „Futura” nevű jégképződmény alsó részénél következett. Oktatónk beszerelt két standot felsőbiztosításos mászáshoz, és a közel 60 ° -os jégen, felső biztosítással végeztünk gyakorlatokat. Első lépésben csak hágóvasban kellett felmászni, kezünket csak támasztásra használva. Második lépésben pedig „végre” használhatta mindenki a hőn óhajtott jégfejszéket.

Rengeteg típusú jégszerszámot próbálhattunk ki, így mindenki levonhatta a megfelelő következtetést, hogy hozzá melyik illik a legjobban. Oktatónk különböző motiváló vezényszavakat használt mikor észlelte „még” csiszolatlan rossz technikánkat, melyek közül három fontosat emelnék ki. Ezen „jelszavakat” sokan mászás közben magukban mormolták, így figyelmeztetvén önmagukat a helyes technika használatára: „be a punci ki a váll” az „ úgy ütsz mint egy buzi” és a „bólint-meghúz, bólint-meghúz”.

Norbi barátom közben - mivel ö nem tanfolyamos volt - a „Futura” nevű jég alsó és a felső rész alsó/középső részét mászta végig társával, a végén pedig bezsebelhették volt oktatóik elismerő szavait a szép teljesítményért. Az este a már lassan szokásossá váló főzési ceremóniával folytatódott, majd az elméleti előadással és a kötetlen beszélgetésekkel.

Negyedik nap:

A reggeli sült sonka elfogyasztása után a csapat ismét a jégre indult. Nagy reményekkel indultam útra, Norbi kölcsönadta új bőr bakancsát és bíztam benne, hogy végre normálisan tudok lépni a jégen, anélkül, hogy mozogna a bakiban a sarkam. Először ismét a legelső gyakorlóterephez mentünk és a jégfejszékkel való ütéstechnikákat vettük át. Ennek következtében a jeget a csapat szó szerint szétverte, whisky- be való jégtörmeléket hagyva magunk után. A jég használhatóságának megszűnése után utunk ismét a „Futura” alsó részéhez vezetett. Három standot beszereltek be felsőbiztosításos mászáshoz, és a feladat az volt, hogy úgy másszunk fel a jégfalon, hogy közben jégcsavarokat helyezünk el, ezzel is gyakorolva az előmászás egyes részmozzanatait. Közben persze a hó egyre csak szállingózott, lassan eláztatva kis csapatunkat. A tizenhárom tanuló folyamatos gyakorlása következtében e jég állaga is fokozatosan leromlott, de azért használhatósága nem szűnt meg. Gyakorlások végeztével a társaság a házba vonult vissza, mi Andrissal kicsit sétáltunk a városban, megcsodálva a helyi építkezési stílusokat. Az esti vacsora elkészítése és elfogyasztása után, elméleti foglakozásképpen a jégszerszámok megreszelési, megélezési technikáit beszéltük át.

Ötödik nap:

Reggel a csapat két részre oszlott. Egyik fele a „Futura” alsó részén előmászást gyakorolt, míg mi a másik csapat a „Futura” felső részén gyakorolta a mászást. Oktatónk beszerelt egy kötelet felsőbiztosításos mászáshoz, majd mi heten felváltva, fejenként háromszor másztunk meg a jégfalat. E mászás teljesen más volt, mint az eddigiek, sokkal meredekebb és technikásabb mászás esett e falon. Pihenésképpen a csapat egy része „oroszban” Dry-tooling mászást próbálgatott egy enyhét áthajló sziklafalon, melynek felső részét vékony jég borította. (Dry-Tool: vegyes szikla és jégmászást jelent, hágóvas és jégfejszék segítségével, ahol nagy a szerepe van az egyensúlyérzéknek és a karok erejének.) A társaság nagyon nem akarta abbahagyni a mászást, így elég későn indultunk vissza szálláshelyünkre. Az esti közös foglalkozás elmaradt, helyette pókerezéssel és borozgatással töltöttük az estét.

Hatodik nap:

Norbi úgy döntött, hogy ma sítudását fejleszti, így ő reggel a közeli sípályákat vette célba. Ez nekem csak jól jött, így kipróbálhattam másik pár bakancsát is, hágóvasával együtt, és ez volt eddig a legnyerőbb párosítás számomra.

Mi már a lassan megszokottá váló helyet a „Futura” alsó és felső részét vettük célba. Délelőtt kb. öten a „Futura” felső részén másztunk előre. Gabesz kimászta tisztán az utat, így mi kis segítséggel, a jégben hagyott jégcsavarok és köztesek akasztgatásával mászhattunk előre, de így is hatalmas kihívás volt számunkra ez a mászás. Előre mászni teljesen más volt ezen a jégen, mint az előző napok „oroszban” való mászása, az adrenalin folyamatosan áramlott az ember ereiben. Miután az idő melegebbre fordult és a jégcsavarok kezdtek kiolvadni a falban, a köteleket átszerelték felsőbiztosításos mászáshoz, és a csapat másik fele itt is gyakorolt egy kicsit. Mi még párszor a Dry-tool mászást próbálgattuk, majd társaimmal a jég alsó részére mentünk, gyakorolni az előmászást, de úgy, hogy itt már saját magunknak kellet elhelyezni a jégcsavarokat. Ez a mászás megkoronázta napunkat, és rájöhettünk arra, hogy önállóan elrakott jégcsavarokkal mászni még egy aránylag könnyű jégfalon se egyszerű dolog. Rengeteg dologra figyelni kell, hogyan ütsz, lépsz, hová rakod el a jégcsavarokat, milyen sorrendbe rakod el őket, és persze hogy az erődet tartalékold a mászás végéig, és még sorolhatnám.

A csapaton már elég rendesen látszik a fáradtság, de szerencsére még egy mászónap hátravan a tanfolyamból.

Hetedik nap:

Elérkezett az utolsó mászó nap a tanfolyamból. A társaság kivételesen nem Józsi, hanem Janó vezetésével indult útra. Mászó célunk e nap a „Futara”-val szembeni patakmederből induló jégképződmények. Első lépésben a megáradt patakon kellett átjutnunk, ami felett egy drótkötél volt kifeszítve, és mi csigák segítségével jutottunk át. Egy régebbi lavinakúpon - mely a patakig leért - pakoltunk le, majd innen folytattuk a gyakorlásokat. Három kötél volt beszerelve „oroszban”, egy rövid út, egy kb. 35m hosszú út, mely nagy kitartást igényelt, és egy nehezebb, technikásabb út („Szószék”). A csapat mind a három utat lelkesen többször kimászta, annak ellenére, hogy az időjárás eléggé hideg volt( -10 °C), ezért a jég eléggé merev volt, tányérosan tört, és fentről a sziklákról finom porhó hullott ránk. Sajnos Norbi barátunk az előző napi síelése következtében, miközben bemutatta az olaszoknak a kamikaze stílusú síelését, enyhe kézsérülést szenvedett, így ma mint a csapat fotósa tevékenykedett körülöttünk. A mászások befejeztével sokan a városban csavarogtak, majd este a tanfolyam zárása következett, ahol mindenki elmondhatta jó és rossz tapasztalatait, élményeit, benyomásait.

Hazautazás, avagy a nyolcadik nap:

Reggeli ébresztő, majd gyors étkezés után mindenki becsomagolt, összerámolta, kitakarította szálláshelyét. Gyors elköszönés után, a csapatok hazaindultak.

Összegzés:

A tanfolyam során megismerhettem egy újabb ágát a hegymászásnak. A jégmászás csodálatos dolog, a jég mint folyamatosan változó közeg folyton más és más arcát mutatja nekünk. Napról napra, óráról órára változik, ugyanazon a helyen pár óra elteltével már teljesen más mászás esik rajta. A jégmászás, mint a hegymászás többi ága veszélyes sport, viszont ha kellő tisztelettel, odafigyeléssel és legfőképpen alázattal közelítünk hozzá csodálatos élményeket nyújthat nekünk.

Oktatóinktól megtanulhattunk, hogyan kell e változó közeghez közelíteni, hogyan lehet biztonságosan mászni rajta, és mik a veszélyei, mire figyeljünk. Az erőnlét, kitartás és a technika fejlesztése már csak rajtunk múlik.

Sappadai jégmászó tanfolyam 2009.02.07-2009.02.14

Résztvevők:

MERKAPT SE HTSZ részéről: Nagy Norbert, Fodor András, Gaál Tamás

Barátaink: Nagy László, Varga Dávid

Oktatóink: Hímer József, Szabó László, Béres Janó

Plusz 9 fő tanuló és plusz 10 fő régi tanfolyamos, barát, barátnő stb…

Beszámoló: Gaál Tamás