Merkapt Maraton Team SE - 19. Bécs - Pozsony

Hát újra eljött a „nagy nap”! Egy kicsit gyorsan elszállt ez az egy év, ami eltelt a tavalyi befutónk óta. Akkor a csapat minden tagja erősen fogadkozott, hogy jövőre jobbak leszünk, többet teszünk bele a „zsákba”.

Természetesen az október 18-ára meghirdetett Tüzér utcai induláskor mindenki ezerféle kifogással magyarázta, hogy hiányos a felkészülése. Amolyan „megnyugtatom saját magam” effektus volt ez, annak tudatában, hogy majd csak túléljük az egyes napokat valahogyan. Szerintem ez egy kicsit túlzás volt, hiszen amennyire beleláttam a többiek felkészülésébe aggodalomra semmi okunk nem volt. A Kenus Bajnokok csapata ilyen erős és gyors még nem volt, ami azt jelenti, hogy sikerült az ötödik nap végére a legjobb 50-be kerültünk. Egész pontosan a 46. helyet sikerült kibérelnünk. És, hogy kik is követték el, lássuk hát a névsort:

Fazekas Tamás – Csonti
Szemán Róbert – Robi
Kovács András – Bandesz
Kovács Gergő – GE (Dzsi)
Végh Attila – Végusz
Kassai Károly – Kacsa
Horváth Csaba – Indián – bringás kísérő

Igazság szerint ez a névsor nem velünk kezdődik, hanem egy olyan emberrel, aki számunkra a legnagyobb példakép, a legnemesebb barát, a legigazabb ember volt: Kolonics Gyuri! Még most is nehéz múlt időt használni, még most is nehéz elhinni, hogy megtörténhetett, felfogni meg egyszerűen képtelenség. A sors és az elmúlás ellen megpróbáltunk valami eszmeit tenni és cselekedni. Utólagos köszönet a családnak, hogy engedélyezték, hogy Gyuri arcképével ellátott mezben és nevét viselve futhattuk végig a 319,7 km-t.

A csapat neve Kenus Bajnokok Koló Emlékére.

Nagyon nagy megtiszteltetés volt ebben a csapatban futni - szó szerint felemelő – és ez eredményeinken is megmutatkozott.

1. nap: Bécs – Pozsony: 92,0 km

Vasárnap reggel 9 órakor 19. alkalommal indult útjára a SAMSUNG Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaraton 55 egyéni induló, 130 váltócsapat, 100 kerékpáros és 10 görkorcsolyázó részvételével.

A bécsi Práterben található Ernst Happel stadion verőfényes napsütéssel fogadta a sportolókat, akik az időjárásnak megfelelően jó hangulatban vágtak neki az összességében 320 km-es táv első – egészen Pozsonyig vezető 92 km-es – szakaszának.

Csapatunkból Robi rajtolt, tökéletesen jó és egyenletes iramban falta a kilométereket és az első 60-ban hozta a csapatot: 20,4 km volt az etap. Kacsa 25,5 km-t hagyott maga mögött, szintén egyenletesen, 4’ – 4’05”-ös ezrekkel haladt. Bandesz 24,8 km-en végig kontrollálva, szépen és okosan tette magáévá a rá jutó távot. Az első napon Csonti volt a befutónk, rá 21,3 km várt. A határig szépen, egyenletes iramban haladt, ám kísérni csak a határig tudtuk, a pozsonyi főtéren felállított célba viszont már nagyon kifutva magát érkezett meg. Az utolsó 5 km-en egy kicsit megzuhant és estére a napok óta tartó lappangó láz is elöntötte, így fájdalmunkra, de teljesen jogosan hazafelé vette az irányt.

A korábbi évek többszörös győztesei, akik idén is esélyesnek számítanak, más-más taktikával kezdtek: Vozár Attila, akit a mostani versenyen a másfél milliós fődíjon kívül leginkább két hónapos kislánya motivál, fokozatosan húzott el a mezőnytől és kifejezetten élvezte az ideális futóidőben való mozgást. Mögötte az orosz Kruglikov haladt eleinte 1 perces, majd egy sorompónak köszönhetően 4 percesre nőtt hátránnyal. Attila ezt a sors akaratának tartotta és úgy érezte egyszer már őt is segítheti a szerencse. A 3.-4. helyen sokáig meglepetésre a Zabari-Biri páros váltotta egymást, majd a lassan kezdő lengyel Janicki került eléjük a szlovák Hrmo-n és Bogár Jánoson is áthámozva magát. Előrenyomulása egészen a célig tartott, ahova elsőként érkezett, a nap meglepetésembere Biri Ferenc és a végére kicsit elfáradó Vozár Attila előtt. Az elmúlt évek legszorosabb versenyében egy-egy perc választja el egymástól a legjobbakat és Zabari János is csak 7 percre van az élen állótól.

Az első napon végig napütéses idő kísért minket. Csapatátlag: 1000 m – 4’34”

2. nap: Pozsony – Győr: 83,5 km

Végusz volt ez első futónk 20,3 km-rel, aki a reggeli hűvösebb idő ellenére egyenletesen és fokozatosan gyorsítva gyűrte le a kilométereket. Az első km-ek egyikén kifordult a bokája, de szerencsére megúszta sérülés nélkül. GE már napsütésben kezdte a maga 15,8 km-ét. Szépen mozgott, tartotta a megszerzett pozíciónkat, ám a váltóhelyre már teljesen kifutva magát érkezett meg. Robi a rá jutó 20,1 km-en rengeteg csapatot fogott meg, ez várható is volt tőle, mert nagyon tudja magát fanatizálni, így okosan – nem elfutva magát – hozta fel a csapatot. Kacsa kapta a befutó szakaszt a maga 27,3 km-ével. Megbízhatóan hozta a formáját, egészen 20-22 km-ig, ahol egy kis hullámvölgybe került, de tartotta magát, így megvetettük a lábunkat az első 50-ben!

Az igazi hősök persze a ma 84 km-t egyben teljesítő egyéni hosszútávfutók, akik között ismét a Biri-Zabari párost kell kiemelten említeni, hiszen meglepetésre ma is remek, egymást segítő taktikával vitték sokáig a prímet. Mögöttük 100 méterrel a táv első negyedében együtt futott Vozárral és Janickivel a fiatal kora ellenére már 3. szupermaratoniját teljesítő Zahorán Ádám. A 3. váltóhelyet jelentő Bősnél, Biri Ferenc a lengyel Janickivel már 100 méter előnyt szerzett Zabari Jánossal szemben, Vozár Attila pedig kezdett jelentősen leszakadni. Meglepetésre még nála is hátrébb futott ekkor az orosz Kruglikov, a sérüléssel küszködő és már tegnap másfél órányi hátrányt gyűjtő Bogár János. A hajrát Jaroslav Janicki bírta a legjobban, 3 percet vert a 2. helyezett Biri Ferencre, aki eddig csak váltóban versenyzett a Bécs-Pozsony-Budapest szupermarathonon, de nem tapasztalatlan, hiszen az idei maratoni bajnokságon 3. lett. A harmadik helyen Zabari János érkezett a célba, Zahorán Ádám jött be negyedikként, míg Vozár Attila már jelentős, közel 1 órás hátránnyal követte őt.

Napos, szeles időben a csapatátlag: 1000 m: 4’35”

3. nap Győr – Tata: 63,4 km

Bandesz kezdte a napot, rá 22,5 km várt. Napos, tiszta időben megbízhatóan hozta amit tud: ment, mint a gép. Külön köszönet illeti Ossó Zolit, aki húzta magával és nagyon jó iramot diktált.

Végusz kerek 17 km-en csillogtathatta meg kitartását. Ossó Zoli őt is szállította és nem hagyta egy percre sem megzuhanni. Kacsa a rá jutó 11,6 km-t észre sem vette és 45 percen belül leadta a váltást és Robi is gyorsan legyűrte a 12,3 km-es távját.

A Győr-Tata 60 km-es táv első felében az élen haladó hármasban Zabari és az ifjú Zahorán mellett az összetett versenyből már tegnap kiesett Ossó Zoltán is ott volt, a második hármast pedig Biri Ferenc vezette 100 méterrel az összetettben élen álló Janicki előtt. Vozár Attila sajnos már ekkor kezdett leszakadni – 1 perc hátránnyal követte őket.
A hajrá legjobban Zabari Jánosnak sikerült, aki 100 méterrel utasította maga mögé Zahorán Ádámot és szűk egy perccel a lengyel Janickit. Biri Ferenc sem szakadt le nagyon: 2 perces hátránya ellenére még mindig őrzi összetettbeli 2. helyét. Vozár Attila számára egyre távolodni látszik a győzelem, de lassan már a dobogó esélye is, hiszen ma újabb 20 perc körüli hátrányt gyűjtött és maradt az 5. helyen.
Nagyon szép, tiszta időben a csapatátlag: 1000m : 4’17”

4. nap: Tata – Budakeszi: 59,7 km

Bandinak deja-vu érzése lehetett mivel újra ő indult elsőnek, ráadásul a 15,4 km-es távból 80-85% felfelé volt, ami saját bevallása szerint fekszik neki. Tényleg szuperül helytállt! GE-re 15,9 km várt és bármennyire is féltettük, tökéletesen „megette” a távot. Bár, az utolsó emelkedők egyikén a „belegyaloglás” gondolata is megfordulta fejében, amit szerencsére sikerült csírájában elfojtania. Robi Jedi módjára végezte ki a 9,7 km-t, jó volt látni az egyenletes futását. Kacsára jutott a befutó 18,7 km-es szakasza: okosan, ésszel futva, végig jó iramban haladva hozta a csapatot.

Az egyéni verseny mindkét nemben eldőlni látszott. A fiatal Zahorán Ádám nagyon jól kezdett és ezúttal egyedül vállalva a vezetést messze a mezőny előtt futott, végül kicsit több mint 4 és fél óra alatt ért célba, összetettben mégis a mai célba másodikként, 3 perc hátránnyal érkező Janicki húzott el a többiektől. A nap meglepetése az összetettben eddig 6. helyen álló Lengyel Zsolt 3. helye, szűk félórás hátránnyal. Vozár Attila - túl a holtponton - 3 perccel követte őt a célban. Biri Ferenc csonthártya gyulladással bajlódik, így is be tudott jönni az 5. helyen – 33 percre a győztes Zahorántól, aki az összetettben már 7 percre megközelítette.

A 4. napon napos, tiszta idő. Csapatátlag: 1000 m : 4’28”

5. nap. Budakeszi – Budapest: 21,09 km

„Minden álom véget ér egyszer.” Nekünk ez az utolsó félmaratonon jelentette az ébredés első jeleit. Egy kicsit fáradtak voltunk már, de sok erőt adott, hogy Csonti újra mellettünk állt a rajtvonalnál, kiegészülve a kenusok új nemzedékének királyaival: Vajda Attilával és Kiss Tamással. A kenu maratonok ura Csabai Edvin is velünk várta a rajtot, akárcsak Seres László és Ipacs Endre egyesületünk két oszlopos tagja. Külön megtiszteltetés volt, hogy a verseny rendezői az emlékmezben futókat az első sorból rajtoltatták. A szitáló eső ellenére jó volt legyűrni a Budakeszi emelkedőt, átfutni a libegő alatt, megkerülni a Déli-pályaudvart és átfutni a Lánchídon. Ez már mind –mind azt jelentette, hogy lassan itt a vége és a Koós Károly sétányra érve vége is lett… Vajda Attila, Bandesz és Robi annak ellenére, hogy a rajt után külön futottak - számukra is meglepő módon - a célba, másodpercre pontosan, együtt érkeztek.

Egyéniben a Budakeszi-Budapest félmaratoni hosszúságú szakasz előtt Zahoránnak nyolc perc hátránya volt Birivel szemben, ám kiváló futással ledolgozta a különbséget, így Janicki mellé ő állhat fel a dobogó második, Biri pedig a harmadik fokára az eredményhirdetéskor.
A nőknél Bak mellett az orosz Eremina Galina és honfitársa, Ludmilla Kalinyina is magabiztosan teljesítette a távot, a befutó sorrendje nem is változott közöttük, így Maria Bak is megőrizte szupermaratoni bajnoki címét.

Fazekas Tamás, Vajda Attila, Horváth Csaba, Végh Attila, Kovács Gergő, Kovács András, Szemán Róbert, Kassai Károly

Az érmek a nyakakba kerültek, ez a csodálatos öt nap pedig a szívekbe. A csapat átlagunk az 5 nap alatt 4’26” lett 1000 méterenként.

A 319,7 km-t 28 óra 36 perc 23 másodperc alatt tettük meg. Nekünk könnyű volt, hiszen mindenből duplán részesültünk, főleg, hogy két szívünk volt. Köszönjük Gyuri!

Külön köszönet Indiánnak, aki hihetetlen kitartással rótta mellettünk a km-eket, tartotta bennünk a lelket és igaz barát módjára egyengette utunkat, valamint Kissné Katikának a gyúrásokért, hogy a kezei alatt újjáéledtünk minden nap.

Beszámoló: Kassai Károly

Kapcsolódó téma: Kenus Bajnokok Koló Emlékére - Kolonics György emlékmez