2008. márciusában a Retyezát-hegységben a téli magashegyi tanfolyamon merült fel az ötlet, hogy az idei évi „nagy” túránk előtt egy felkészülési és akklimatizációs túrát kellene tartani az Alpokban. Tavaly a Monte Rose csoportban voltunk hasonló okokból, így idén a választás a Mont Blanc –ra esett, mely csúcs az olasz és francia határon fekszik és nem utolsósorban 4810 m-es magasságával Közép- és Nyugat-Európa legmagasabb csúcsa. A csapatba eleinte 4 fő tartozott, de később még 4 fiatal csatlakozott a csapathoz, akik velünk közel azonos terveket szövögettek, bár egy kicsit kevesebb magashegyi tapasztalattal.

A túra első napja az 1300 km-es autóút megtételével telt mely Ausztrián és Olaszországon keresztül, majd a Mont Blanc alagúton át a franciaországi Chamonix városáig tartott. Itt rövid keresgélés után a város határában lévő első kempingnél állapodtunk meg, ahol kulturált körülmények közt táborozhattunk, tiszta időben gyönyörű kilátással a környező hegyekre.

A második és harmadik nap az időjárás kicsit keresztülhúzta terveinket, nagyon változékonyvolt az idő, állandó záporokkal, zivatarokkal. E két napot Chamonix városának megtekintésével és a hiányzó hegymászó felszerelés, és táplálék beszerzésével töltöttük. A város a nagyon változékony időjárás ellenére is gyönyörű volt, hangulatos utcáival, nyüzsgő embertömegeivel, körben a hófödte csúcsokkal. Itt minden az extrém sportokról szólt, a hegymászás különböző ágairól, a hegyi kerékpározásról, siklóernyőzésről, síelésről és még sorolhatnám. A felszerelések beszerzésében kicsit csalódtam, mivel habár volt minden, nagy választék, de az árak közel azonosak az itthoni árakkal. A harmadik nap délutánján sikerült egy könnyebb túrát tartanunk Chamonix-ból (835 m) fel a Plan de L’Aiguille-ra (2317 m), mely helyen található az Aiguille Du Midi-re (3842 m) tartó felvonó középső állomása.

Negyedik napra végre az idő kitisztult és a felvonó segítségével felmentünk az Aiguille Du Midi-re, de közben a Plan de L’Aiguille-on (2317 m) akklimatizációs célból pihentünk pár órát.

A Midi-re felérve felvettük a beülőket, hágóvasakat és egy keskeny gerincen át lementünk a gleccserre, ahol felállítottuk sátrainkat és szélvédő falat építettünk köré, majd korán aludni tértünk, hogy másnap hajnalban 2 kor kelve meg tudjuk mászni a hegyet.

Ötödik nap reggelén csillagos égre ébredtünk, bár az egyre erősebben fújó szél nem volt túl biztató. Ennek ellenére a csapat nekiindult a Mont Blanc megmászásának. Az előttünk elterülő hegyen a sötét ellenére az út nagyon jól látszódott, mivel a nálunk korábban kelt hegymászók fejlámpáinak fénye, mint apró lámpácskák jelezték az utat. „Tömeg” volt a hegyen. Csapat a Mt Blanc Du Tacul gerincére felérve találkozott igazán először a szél erejével. Ennek ellenére utunkat folytatva még elmentünk a Mt Maudit alá (kb. 4300 m) ahonnan a viharos szél miatt visszafordulni kényszerültünk. A lemenet során több társunk a magasság és az akklimatizáció miatt rosszul érezte magát, így a táborba leérve mindenki hamar pihenni tért. Eleinte csak ketten terveztük, hogy másnap újra próbálkozunk, de végül még egy taggal kiegészült a csúcstámadó csapat.

A hatodik nap hajnalán 1 órakor csak hárman készülődtünk a mászásra. Az idő nagyon jónak tűnt, a szél elállt, minden ideális volt a hegy megmászásához. Az előző napi útvonalat követtük kisebb módosításokkal, mivel az előttünk indulók kicsit alakítottak az út vonalvezetésén. Ismét tömeg volt a hegyen, de most nagyon élveztük a mászást.

A Mt Maudit alá beérve feltorlódtak a mászók, mert egy kb. 60 m-es jégletörés állta utunkat, és ezen a feljutás kicsit nehézkes volt sok embernek.

 Mi kikerültük a tömeget és mellettük elmászva közel 10 perc alatt letudtuk e nehézséget. Az út folytatása ezután jeges hólejtők keresztezése, majd fel a Mont Blanc oldalában, kicsit megszenvedve a magasságot, de hat és fél órás mászás után felértünk a Mont Blanc 4810 m-es csúcsára.

 A csúcsra két-három útvonalról érkeztek fel mászók, voltunk egypáran, de a tömeg ellenére mindenki mámorosan készítgette a csúcsfotóit és majszolta a jól megérdemelt csúcs csokit.

 Kb. 20 perc után indultunk le ugyanazon az útvonalon, melyen felértünk a hegyre. A jégnél a még feljövő és a már lemenő mászók miatt nagyon feltorlódott a tömeg, itt 2 órás kényszerpihenőre voltunk ítélve.  A lemászás sem volt egyszerű a 60 m-es jégfalon, miközben biztosítani a nálunk lévő 30 m-es kötéllel és az 1 db jégcsavarral tudtunk csak, de megoldottuk. A lemenet többi részén különös nehézség nem volt, leszámítva, hogy nagyon elfáradtunk és délután révén a hó nagyon latyakossá olvadt. Az utolsó 300 m a sík talajon a sátorig volt a szenvedések szenvedése. A táborban a többiek meleg itallal vártak már minket, amiért örök hála nekik. Estére csak négyen maradtunk a hegyen, a többiek siettek haza.

A túra hetedik és nyolcadik befejező napjain felszámoltuk sátortáborunkat, majd le felvonóztunk vissza a városba, a kempingbe, ahol az autót hagytunk. Csavarogtunk még egy utolsót Chamonix-ban, majd átmentünk az olasz oldalra és a hegy másik oldalán lévő kisvárost Courmayeur-t is megnéztük.

A másnap délig tartó hazaút hosszú volt és fárasztó, de összességében egy nagyon jó hetet tudhattunk magunk mögött, és a túra elérte célját.

Beszámpló: Gaál Tamás