Az atlétikai szakosztályunk vezetője Kassai Karcsi az idén újra nekivág a Kinizsi Százas égisze alatt megrendezett "terepszázas" futóversenynek. A versenyről, a távról, a felkészülésről és eddigi élményeiről az érintett ír:

Május utolsó hétvégéjén kerül harmadik alkalommal megrendezésre a „terepszázas” futóverseny, amely a Kinizsi 100-as teljesítménytúra szerves részét képezi. Igazság szerint a kezdetektől fogva voltak olyan elszánt, „megszállott” teljesítők, akik a túra útvonalát a lehető legrövidebb idő alatt akarták teljesíteni, de miről is van szó?

Maga az útvonal sem semmi: Csillaghegytől - Szárligetig a hegyeken keresztül kell teljesíteni a 101,6 km-t. Az abszolút-túrázóknak erre 24 órás szintidő van megadva, amely általában elégnek bizonyul. Azt gondolom, hogy ez egy átlag, hobbys természetkedvelőnek elég nagy kihívás. Sőt! Erre az erőpróbára komolyan fel kell készülni akár túrázós, akár futós edzésekkel.

Jómagam 5 évvel ezelőtt indultam először a Kinizsin és két barátommal teljesítettem a távot 15 órán belül. (14 óra 55 perc) Akkor féléves kihagyás utáni 3 hetes felkészülésből menetem és az utolsó 20 km alatt szentül megfogadtam, hogy „soha többé!”

Aztán 2006-ban mégis újra nekivágtam természetesen, komolyabb felkészüléssel, így 13 óra 36 percre faragtam az időt.

Ez volt az első „terepszázas”, amit Korányi Balázs és lelkes csapata szervezett meg abszolút profi módon. Elég csak egy övtáskával futni, hiszen átlagosan 10 km-enként van frissítő. A táv két fő szakaszra bontható. Az első 40-42 km Dorogig tart nagy szintkülönbségekkel tarkítva. A második szakasz Dorog - Szárliget 60 km-es távja. Általában a felkészüléskor is hasonlóan két részletben futjuk le a távot, ezt hívjuk bejárásnak. Szinte végig a kék jelzésen halad az útvonal, de nem árt az óvatosság mert egy 100 km-es versenyen 1-2 km-es kerülő is sokat számít, főleg a táv végén.

Természetesen a profik szinte végig futnak, hiszen 9 óra egynéhány perc a csúcsidő, – 1 órán belüli 10 km-ek – még belegondolni is kemény!

Kacsa a Vivicittát gyerekkocsit tolva teljesítette

Én általában az emelkedőket erőltetett menetben teszem meg, a futható részeket pedig egyenletes, laza tempóban teljesítem. Figyelek az állandó frissítésre is és megpróbálok nem eléhezni.

Taktikám másik része, hogy nem szabad „elfutni” az elejét - visszafogottan, okosan lendülök bele – ez egy hosszú-hosszú maraton és fejben is ott kell lenni, ez a legfontosabb. Természetesen a felkészülés mennyisége a döntő tényező, de az agyi háttér is meghatározó.

Jelenleg heti kétszer futok mert a munka mellett, - sajnos - többre nem jut időm. Általában hétvégenként futok egy hosszú 20-25 km-t, hét közben 10-12 km-t. Ez a mennyiség elég kevés, így mondhatom nyugodtan, hogy a múltamból élek. Persze május végéig megpróbálok még többet belerakni a „zsákba”, hogy a Kinizsin legyen miből kivenni…

A legközelebbi találkozásunkig mindenkinek jó edzést és felkészülést kívánok, üdvözlettel:

Kassai Károly