Augusztus végéről sok minden eszünkbe juthat, akárcsak a belső somogyi városról Nagyatádról, de ha ezt a két dolgot együtt halljuk, akkor az csak a hosszú távú triatlon országos bajnokság lehet. Idén is több barátunk vágott neki az emberpróbáló távnak, köztük Zsolt is, aki egy vidám tavaszi napon felhergelve a társaságot, amolyan „Shrek kandúrosan” : „Féljetek, ha mertek!” Álljatok ki ellenem egy csapattal és meglátjuk mire jutunk!... Merthogy a távot nemcsak egyéniben, hanem csapatban is lehet teljesíteni. A váltóverseny egyik típusa az úgynevezett díjazott váltó, ahol egy ember úszik (3800 m), egy ember kerékpározik (180 km) egy pedig fut (42 km). Na a mi váltónk nem ilyen lett. Az úgynevezett egyéb váltó kategóriájában akár 10 váltótag is lehet, akik a váltóhelyek adta lehetőségeken belül szabadon válthatják egymást, amíg célba nem ér a csapat.
Hat fős különítményünk Péntek estére verődött össze Háromfa nevű falu határában, ami 12 kilométerre van a versenyközponttól. Itt élvezhettük két napig kedves ismerőseink nagyvonalú vendégszeretetét. A vadászfogadó hangulata és a szarvas pörkölt megadta a kezdőlökést a szombati versenyhez. Egy kis technikai értekezlet és némi folyadék (zömében nem víz…) elfogyasztása után nekidőltünk az alvásnak, mert 5-kor ébresztő.
Erről Zsolt persze nem tudott, így fél ötkor felverte a szállót. Egy kis logisztika után irány Gyékényes, az úszás helyszíne. A depó közelében parázs hangulat fogadott minket. Egy gyors fotózás, „Csekkin!” és irány a rajt. Adrienn nekikészül, 160 a pulzusa, a diagnózis: versenyláz. Pedig 6.50-kor az egyéni versenyzők rajtolnak, a váltóknak még 22 percük van rákészülni a végtelen napra. 6.48. A tábori lelkész leveszi a reverendát, ami alatt neoprén ruha lapul, majd elegánsan besétál a vízbe, onnan mond rövid imát, majd megáldja a versenyzőket. Felcsendül a „Final Countdown” a Europe-tól, ami már hagyománynak mondható, aztán ágyúdörgés és elkezdődik a 17. Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokság. Közel 300 piros és fehér sapkás a vízben. A víz szinte forr, halászlé rendel…
7.12. A zöldek is nekilódulnak, köztük a mi váltónk is…Adri a vízben, Gyöngyi megkezdi a melegítést, sok ideje nincs mert az eleje iszonyú iramot diktál és jönnek az egyéni versenyzők is. A hangulat fantasztikus, felpörögnek az események, szurkolunk és váltunk szüntelenül…
A bringa első etapja nekem jutott. El sem hiszem milyen gyönyörű utakon is lehet gyakorolni az országúti kerékpározást. Egy mesebeli dombos-erdős rész után, egy kis oldalhátszél és már azon veszem észre magam, hogy Pistinek adom át a rajtszámot a csipet chippet és kiselőadást tartok a szembeszél ártalmairól, ami valószínú felesleges, mert az unokabátyám szétszaggatja az aszfaltot a 35 kilométeres távon. A következő két kör Csabáé, aki dacolva a fáradsággal és az elemekkel (ceruza) a második körét még gyorsabban tekeri. Eközben kis csapatunk élvezi a nagyatádi strand hűs fáinak árnyékát és a gyógyvíz áldásos hatását.
 A futásunk kezdetét délután háromra prognosztizálom, így nem csoda, hogy Robi a „manager-fotós-koordinátorunk a 14.59-es váltásnál csóválja a fejét és óvatosságra int a csapatmorált illetően. Össze is hív gyorsan egy bizottságot, ahol ketten két sör társaságában megvitatjuk, mi lehet a csúszás oka… Nem derül ki, így visszamegyünk szurkolni. A látvány nem mindennapi: közel négyszáz vitéz a 2650 méteres körön – amiből 16-ot kell teljesíteni a maratoni távhoz. A lányok kettő, a fiúk pedig négy kört vállaltak be a gárdánkból. Mindenki a maximumot hozza ki magából így sikerül a tervezett célidőn (11:46:40 – Gordon Haller első világbajnoki győzelmének ideje…) belül 11 óra 38 perc és 33 másodperc alatt „hazaérni”, ami a kategóriánkban 62 csapatból a 36. helyezést jelentette. Nem maradt más hátra, mint bíztatni a még pályán lévő barátainkat, akik gigászi csatát vívtak önmagukkal, hogy a nehézségeik ellenére sikeresen célba érjenek. Doki mindössze 2 perccel marad el az egyéni csúcsától és 12:46-nál partot fog. Villannak a vakuk, röppennek az sms-ek…
Egy kis lazítás a vízben és irány a főhadiszállás, ahol Kulcsár István nyúlpaprikása mellett fáradtan, de elégedetten beszéltük át a napot. Ringatni senkit sem kellett…
Közelről szurkolunk 3800 m úszás: Finta Adrienne és Keresztes-Nagy Gyöngyi (1:26:11) 180 km kerékpározás: Kasa Tibor, Halgas István és Halgas Csaba (6:22:12) 42,2 km futás: Mindenki (3:50:10)
|
E-mail