|
| Paris International Marathon |
 Képzeld el hogy a Keleti pályaudvaron jársz, vonatra várakozol, a peronon állsz és békésen újságot olvasol. Alig várod hogy hazaérj, amikor a szükség úgy hozza hogy fel kell keresd az állomás nem túl közkedvelt mosdóját, amit nap mint nap emberek százai használnak - valami elképesztően igénytelen módon. Amikor jellegzetes maró szag arcon üt, képzeld el, hogy a diadalív előtt állsz, franciahon fővárosában, hátad mögött terpeszkedik a Champs-Élysées.
Aznap reggel az egész évben elitistán csillogó diadalívvel díszített sugárút - akármerre léptél - tocsogott a pisitől. Hiába kiváló szervezők a franciák, 36 000 ember futás előtti megpisiltetése lehetetlen feladat. Embertömeg terítette be a roppant sugárutat, amerre a szem ellát, nem láttál mást csak bemelegítő futókat, pisilő futókat, étkező futókat, kamerákkal felszerelt családtagoktól búcsúzkodó futókat, páncélos lovagnak – vagy egyéb maskarába (pl. Eiffel toronynak) - öltözött futókat.
A startpisztoly eldördülte után, 95 országból 7166 külföldi nevező, 19 220 francia- illetve 10 302 fővárosban bejegyzett francia állampolgár lépett át a startvonalon. A versenyre 5904 nő, és 30 784 férfi fizette be a regisztrációs díjat. 200 000 bámészkodón kellett átfurakodnom, hogy a futósávhoz jussak.
A 3 000 önkéntes 13 500 kg banánt, 20 000 kg narancsot, 400 000 üveg ásványvizet, 12 000 liter energiaitalt, 2000 kg kockacukrot, és 2000 kg szárított gyümölcsöt osztott szét. Alma- és vörösbor is szolgált frissítés gyanánt, de arról nincs adat hogy mennyi fogyott el a nemes nedűből - talán sokan ezeknél az asztaloknál adták fel a versenyt. A kijelölt pályaszakaszon 70 zenekar és egyéb művészek szórakoztatták a nézőket és a futókat.
A 36 000 embert az etiópiai Shami Mubarak szorította maga mögé, 02:07:19 alatt tette meg a távot, amelyet hivatalosan 26 879-en teljesítettek. Az utolsó Giller Alyson lett, aki 6 óra 40 perc alatt érte el a célt.
Regisztráció: 2006 decemberében már csak 300 hely maradt a kihirdetett 35 000-ből, úgyhogy érdemes a rajt előtt fél évvel leadni a nevezést. 2006. október 20.-a előtt 53 euró, míg 2007 januárjában már 85 euró volt a nevezési díj. Muszáj előre gondolkodni, legaább így a repülőjegyet is olcsóbban megúszod. Az alapvető információkhoz hozzátartozik hogy a jelentkezéshez orvosi nyilatkozat kötelező és 3:15 alatti rajtszámra csak külön engedéllyel/igazolvánnyal nevezhetsz.
Tészta parti – rajtszám felvétel Maraton expo, szokásos kiállítókkal. A szervezés egyedülálló, ugyanis a tésztaparti jegy 2 személyes, így kb. 50 000-70 000 embert kell megetetni. 10 percet sem kellett sorban állni, és a várakozókat is egy szabadtéri zenekar szórakoztatta. Szomorú hír hogy mákos tészta nincs (Franciaországban a mák tiltott szer), viszont annyi banánt, vagy tésztát ehetsz amennyit beléd fér.
A rajtszám- és chip és az egységcsomag felvétele kb. 2 percet vett igénybe.
Csomag: A póló béna, ronda neon zöld színű, viszont az expón a verseny főszponzora (reebok), széles választékban kínál szépen emblémázott pólókat, és kilószámra bögréket, sapkát meg ezernyi emlék-ketyerét a szentimentalista gyűjtögetőknek.
Chip: A csomagban. Jó hír hogy nem kell érte kaució, viszont ha nem adod le a verseny befejeztével, kizárnak, és nem kapsz postán olyan vackokat mint oklevél vagy a futásról készült dvd.
Döbbenetesen gyors a chip-leadás. A cipőre plasztik szállal rögzített ketyerét a célszakasz után pár méterrel lenyisszantják. Egy percet sem kell sorban állással vagy kaucióval foglalkozni.
Start - Champs-Élysées - Diadalív
Na ez a rész bődületesen jó. Döbbenetes látvány, ahogyan 36 ezer ember vágtat az úton, de az is döbbenetes amikor eltűnnek a futók. Ritkán látni ezt a sugárutat üresen, autók nélkül. Fontos információ hogy könyörtelenül ellenőrzik, melyik időzónába tartozol. Érdemes jó előre odaérni, hogy megtaláld a helyed.
Szintidő: Azt hiszem 5 és fél óra alatt teljesítened kell a távot, de erről nincs pontos információm.
Futás: A nagy tömeg sok türelmet igényel. A szintkülönbség nem említésre méltó, viszont van a 30. km.-nél négy aluljáróból le-fel rohangálás, amire érdemes a tapasztalatlanabbaknak lelkileg felkészülni. Tudni kell azt is hogy az időjárás egyik pillanatról a másikra megváltozik: 17 fokból 11 órakor (30 perc alatt) 26 fok lett, ami elég kellemetlenül érinthet mindenkit, - ugyanis tavaszi maraton lévén a felkészülés hideg időben történik - legalábbis Magyarországon.
Érdekes volt látni, hogy a frissítőasztaloknál a helyiek nagy része teljes nyugalommal megáll falatozni, váltanak egy-két szót, és csak aztán futnak tovább. Mintha senkit nem érdekelt volna a hőség, vagy hogy mennyi idő alatt teszi meg a távot. A verseny előtt hemzsegett a város a "run easy" szlogentől, úgy látszik ez használt. Jó a hangulat, nem az jön le hogy erőlködni kell, hanem hogy érezd jól magad.
A 42,2 km egy nagy körből áll, ami a diadalívtől indul és ott is záródik. Városi marathon lévén ez azt jelenti, hogy aki a belvárosra kíváncsi az nézzen körül előtte vagy utána, mert a futás javarésze a város széli parkokban zajlik.
Befutó: A rengeteg hozzátartozó miatt eléggé megszorult a mezőny, a táv utolsó 100 méterét szinte csak lépkedve tudtam megtenni.
Érem, gyümölcsök, egy plasztik kabát kihűlés ellen, víz és sok türelem a millió szeretteiket kutató bámészkodó miatt. Vadidegenek egymásnak gratulálnak, röhögés, kalandok mesélése, evésivás heverészés a fűben, nyújtás. Szép emlék.
A helyiek utálják a várost önmagából kifordító maratont, viszont imádják a maraton futókat. Akárkivel találkoztam mélységesen tiszteletteljesen gratulált, a hotelben pedig - miután megtudták hogy miért jöttünk a városba - kicserélték az emeleti szobánkat egy panorámás, tetőteres 40 euróval drágábbra,- kilátással a sorbonne-ra és a pantheon-ra.
Beszámoló: Mátis Bálint
Fotó: Osvay Anna
|
|
E-mail