Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Csapattagok
Kapcsolat
Fotóalbum
Alapfokú sziklamászó tanfolyamok 2011

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegymászó és Túra Szakosztály
Cho-Oyu expedíció eseménynapló: 2010. 09. 08.- 2010. 09. 25.

 2010. 09. 25. A türelem, az állhatatosság  s a remény napjai köszöntenek ránk  
 
Mécs László levele:
 
Az akklimatizáció, a magaslati viszonyokhoz való adaptáció a szervezet optimális alkalmazkodása a jelentősen megváltozott élettani viszonyokhoz. Ennek a rendkívül bonyolult folyamatnak legfőbb jellemzője a vörösvértestek számának növekedése a vérben, de olyan hosszabb távú (5-6 hetes) változások is fellépnek, mint az izomrostok elvékonyodása, mely által kedvezőbbé válik az izomzat áterezettsége, így vérellátása. Bár a vörösvértestek élettartama kb. 120 nap, a vérkeringésben csak 10-12 napot töltenek, így az akklimatizálódott személy nagyjából ennyi ideig őrizheti meg "sűrű vérét" az alacsonyabb régiókba való visszatérés után.A szervezet azért képes emlékezni a korábbi élethelyzetekre, s egy-egy újabb magaslati tartózkodásnál többnyire olajozottabban reagál a körülményekre.
 
Az akklimatizáció kb. 2800 méter fölött indul be, s nagyjából 5500 méterig lehetséges, afölött a szervezet a túlélésre játszik. 7500-7800 méter tájékán kezdődik az ún. halálzóna, melyben az oxigénhiány már olyan jelentős, hogy a szervezet működése 1-2 óra alatt összeomolhat, tüdő-, majd agyödéma alakulhat ki. Ezt a magassági szintet a hegymászók többsége oxigénpalackkal éri el. Ennek persze megvan az a veszélye, mintha víz alá merülne az illető, hogy bármilyen technikai probléma, vagy az oxigénkészlet felélése esetén azonnali légzési nehézségek lépnek fel. Mi megfelelő, sok éves felkészüléssel, az expedíciót megelőző edzésprogrammal, a helyszínen pedig bevált akklimatizációs stratégiával igyekszünk elejét venni annak, hogy a hegyen bármilyen magasságból adódó probléma jelentkezhessék.
 
Emellett rendkívül fontos, hogy megfelelő tapasztalatainkon, önismeretünkön alapuló döntéseket hozzunk a mászás, különösen a csúcstámadás során. Ez azt jelenti többek között, hogy az ember tudja azt, meddig mehet el, mikor kell visszafordulnia. Vannak persze olyan helyzetek, mikor roppantul nehéz adekvát döntést hozni, elmenni a végsőkig, de nem lépni át azt a bizonyos határt, ahonnan már nincs visszaút. Hiszen a csúcs még csak félúton. A tapasztalatok szerint egy 8000 méter fölötti csúcs megmászásához többnyire legalább 3 hetes magaslati (4-5000 m feletti) tartózkodás szükséges, mely természetesen nagyobb magasságokba (6-7000 m) való feljutásokat is magában foglal. Ezt az időtartamot aztán nagyon sokszor megnyújtják logisztikai, egészségügyi, legfőképpen pedig időjárási problémák.

 
Jelen esetben nagyjából túlvagyunk az akklimatizációs szakaszon, bár hárman nem aludtunk 7000 m közelében. Legutóbb a havazás és az ebből adódó lavinák, melyek a kettes tábor alatt zúdultak le, akadályozták meg, hogy fönt aludjunk 7000 m fölött. 3 éjszakát töltöttünk azonban 6400 méteren, s egy túra alkalmával 6700-6800 méterre jutottunk.
 
Tapasztalataimat figyelembe véve ez alkalmassá tehet minket a csúcs elérésére, ugyanis a Gasherbrum II. (8035 m) esetében sem aludtam 6300 m fölött a csúcstámadás előtt, a Hidden Peaknél (8068 m) pedig csak egy éjszakát töltöttem 6400 méteren, mielőtt a csúcsra indultunk, ráadásul ott az alaptábor is 600 méterrel alacsonyabban feküdt. Ehhez még talán azt is hozzá vehetjük, hogy a Cho Oyu bár magasabb, sokkal lankásabb, tehát kevésbe megerőltető hegy. Így talán elmondhatjuk, készen állunk arra, hogy immár egészen a csúcsig kapaszkodhatunk, ahogy Pakisztánban mondják: inshallah (azaz, ha Isten is úgy akarja).
 
A jelenlegi időjárás előrejelzések azonban nem sok jóval kecsegtetnek: a következő 8 napra erős szelet jeleznek, 50-60 km/órásat 8000 méteres magasságban. Ilyen szélben lehetetlenség ezekre a hegyóriásokra feljutni. A türelem, az állhatatosság  s a remény napjai köszöntenek ránk. Fontos, hogy megőrizzük jó egészségi állapotunkat, erőnlétünket, lelki szilárdságunkat, harci kedvünket. Talán a legnehezebb időszak elé nézünk.

nyil2010. 09. 24. A napokban rájár a rúd az expedícióra...
 
Kollmann András beszámolója:
 
"A lassúságod most még nem gond, de a csúcstámadáskor ebből probléma lesz" – mondta Pemba Nuru, amikor átléptük a 7000 méteres magasságot. Serpám intelmével nem tudtam érdemben foglakozni. A 7100 méteren lévő 2-es tábor felé tartottunk, és én még soha nem voltam ilyen magasan...
Az a helyzet, hogy kifejezetten jó éreztem magam ezen a magasságon is. Nem fájt a fejem – csak éppen csigatempóban mozogtam. A magam részéről bevezettem a négy lépés programját: négy lépés, aztán négy mély levegő... Hogy érzékeltessem a haladásom tempóját, ideírom: az utolsó 20 métert a táborig 5 perc alatt tettem meg. Tengerszinten ez nagyjából húsz másodperc, a ritka levegő viszont kiveszi  az ember erejét.
 
"Mi itt maradtunk 6800-on, a két tábor közti platón" – jelezték rádión Erőss Zsolték.
Ezt az üzenetet már a 7100 méteren lévő táborban kaptam meg. Pemba Nuru és én jóval előbb indultunk az 1-es táborból, abban a reményben, hogy Horváth Tibi, Szlankó Zoli és Erőss Zsolt utolérnek minket. Ők mindannyian "sportszerűen" másznak, maguk cipelik minden felszerelésüket. Én azért tudtam gyorsabban haladni, mert munkámat Pemba Nuru sztárserpa segíti. Bár a hálózsákon kívül szinte semmit nem kellett cipelnem, mégis csak néhányszor vettem elő a kamerát. Ehhez is minden energiámra szükségem volt. Zsolt, Tibi és Zoli azonban későn indultak, és nem volt idejük felküzdeni magukat a 2-es táborba...
 
"Vacakul aludtam, egész éjszaka forgolódtam" – mondtam a 2-es táborban töltött éjszaka után Pembának. Nevetve válaszolta, hogy ő sem aludt. Csakhogy ő bírja a körülményeket, én meg nem. Úgy indult lefelé, mint egy nyúl, én csak szédelegtem utána.  Éjszaka 40 cm hó esett, így aztán lefelé sem volt egyszerű haladni. Az 1-es táborban összefutottunk Zsoltékkal, valamint Mécs Lacival, Wetzl Petivel és Gál Lacival.
A Cho Oyu csapat erős embere egyébként most Mécs Laci, ő van a legjobb formában. Zsolt erőnlétén látszik, hogy hónapokat töltött kórházban: a csonkja érzékeny, a 2-es tábor felállítására indult túrán alaposan feltörte.
 
A napokban rájár a rúd az expedícióra. Minden délután esik a hó és az időjárás-előrejelzés nem ígér javulást. Sőt szeptember 24. és 28. közt a mostaninál is rosszabb időnk lesz. Nem tudunk érdemben mozogni. Ködben és hóesésben a kutyának sincs kedve mást csinálni, mint az alaptáborban lévő közösségi sátorban ücsörögni. Normális esetben a monszun szeptember közepére véget ér, most viszont valami időjárási anomália miatt a nedves légtömegek átbuknak a Himalája gerincén, és párás hideg van a Cho Oyu északi oldalán.
Nem ígér sok jót, de nincs most energia erre gondolni...

nyil2010. 09. 23. Rossz az idő, de a csapat kitart
 
Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.
 
Kollmann András és serpája, Pemba Nuru 7100 méterig mentek fel, ők hozták létre a II-es magashegyi tábort, míg Erőss Zsolt, Horváth Tibor és Szlankó Zoltán 6800 méterig jutott.
 
Kollár Lajos gyorsjelentése az előretolt alaptáborból:
 
"Sok a hó és rendkívül rossz az idő, mindenki lent van az alaptáborban. A rossz viszonyok ellenére áll a II-es tábor 7100 méteren és Zsolték egy köztest is létrehoztak 6800 méteren."
 
Az expedíció vezetője péntekre ígér részletesebb jelentést.

nyil2010. 09. 22. Jelenleg nincs fix kötél...

 
A lavinabaleset miatt sok serpa, aki a köteleket eddig rögzítette, levonult a hegyről, így a felsőbb régiókban nincs fix kötél. Több csapat összefogott, hogy saját serpáik segítségével megoldják ezt a helyzetet.

nyil2010. 09. 18. Kollár Lajos levele az előretolt alaptáborból
 
"Ma reggelre kisütött a nap és reményeink szerint egyre távolodik a monszun. Két nappal ezelőtt történt egy baleset a II-es tábor fölött: a kínai csapat előmászói fix köteleket helyeztek el a II-es és a III-as tábor között, mikor egy lavina elsöpörte őket. A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.
 
Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-e táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren.
 
A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III. tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.
A sízők, Wetzl Péter és Mécs László egészen a II-es tábor eléréséig nem viszik a léceket, mert a cél az akklimatizáció. Az utolsó felvonásban, a csúcstámadási szakaszban kerül sor a lécekre."


nyil2010. 09. 16. Kelemen és Tóth már Katmanduban, Mécs Lászlóék az alaptáborban vannak
 
A Magyarok a Világ Nyolcezresein 2010-es expedíciójának trekkinges (magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc, valamint Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőre megérkezett Katmanduba. Mindketten jól vannak, a repülőjegyek intézése folyamatban van. Telefonos beszámolójuk szerint mindketten megjárták a 6000 méteres magasságot. Kelemen Ferenc elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910 méteren lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel. A hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a Katmanduba tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az előretolt alaptáborba.
 
Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból:
 
Itt a karácsony! Kitűnő hangulatot varázsolt a monszun vége - sajnos. Havazik, és nem akar elállni két napja. Közben tegnap délután megérkezett Mécs Laci,  Gál László és Wetzl Péter síző is, aki - első magyarként - szeretne lesízni a Cho-Oyu 8201 méter magas csúcsáról. Ebben a vállalkozásában társául szegődik Mécs Laci is, a "Magyarok a világ nyolcezresein" expedíciós sorozat egyik alapítója.
 
Tehát együtt a csapat. Egy nagyon jó hír: Erőss Zsolt a "lábváltás" ellenére, újra a régi formájában dolgozik. Mint előző híradásunkból kiderült, áll az expedíció I-es tábora 6400 méteren. Az időjáras javulása, és egy kis pihenő után  (talán holnapután) indul az egész csapat az I-es táborba, illetve a II-es tábor felállítása és az akklimatizáció miatt 7200 méterre. Jelenleg a csapat összehangolása és a további tevékenységek egyeztetése folyik, kitűnő sherpa szakácsunk  közreműködésével.
 
Mécs László levele:
 
Tegnap, szeptember 15-én mi hárman (Gál László, Mécs  László, Wetzl Péter) is megérkeztünk az 5700 méteren fekvő előretolt alaptáborba. Sajnos az akklimatizáció szervezetünkre mért terhét jelentősen megnövelte, hogy ketten, Péter és én felsőlégúti megbetegedést kaptunk, ez nálam később emésztőszervi problémákkal is társult. A magassággal együtt járó oxigénhiány olyan terhet mér a szervezetre, mely mellett nagyon nehezen képes a megbetegedések elleni küzdelemre. Ráadásul bázisunk, előretolt alaptáborunk is már nagy magasságban, az ún. élettani határ fölött fekszik.
A tapasztalatok, valamint a tudományos kutatások is azt mutatják, hogy az emberi szervezet számára tartósan élhető régió felső határa megközelítőleg 5300-5500 m táján húzódik. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a magasságban még a tengerszintinek megfelelő minőségű életet lehet élni, hiszen itt is már jelentős teljesítménycsökkenéssel kell számolnia még a jól akklimatizálódott, genetikailag alkalmasabb személyeknek is - , hanem, hogy ehhez a magassághoz még képes alkalmazkodni az emberi szervezet, s képes akár tartósan élni is e magasságban. Persze, jóval kedvezőtlenebb életkilátásokkal, várható élettartammal, egészségi perspektívákkal.
 
Egyébként ennél a magasságnál jóval alacsonyabban alakultak ki földünk állandóan lakott települései, nyilván ennek az is az oka, hogy bármilyen földművelő, állattenyésztő tevékenységhez alacsonyabb magasság szükséges. Meghatározó élmény volt számomra annak a serpának a látványa, aki 4400 méteres magasságban a havas földön jak vontatta faekével szántott.
Ma és holnap szoktatjuk magunkat az előretolt alaptábor (ABC, 5700 m) magasságához, s mindenképpen gyógyulnunk kellene valamicskét, hogy 18-án elindulhassunk az 1-es táborba (6400 m) s ottalvásunkkal tovább javítsuk akklimatizációnkat, fölzárkózva ezzel a többiekhez. A hó azonban már két napja intenzíven esik, mely a hegy felsőbb régióiban akut lavinaveszélyt okoz, az 1-es táborhoz vezető utat pedig alaposan megnehezíti.

nyil2010. 09. 15. "Még soha életemben nem éreztem olyan fáradtságot..."
 
Kollmann András beszámolója:
 
„Még soha életemben nem éreztem olyan fáradtságot, mint amikor az 1-es táborból lefelé jöttünk... A magasság miatt rosszul aludtam, a terep pedig több volt, mint kellemetlen”
 
Szeptember 13-án délelőtt indultunk az 5700 méteren lévő  előretolt alaptáborból (Advanced Base Camp – a továbbiakban: ABC) az egyes számú táborba. Hétszáz méter szintet kellett legyűrnünk. A menetnek két célja volt: szokni a magasságot, illetve felvinni két sátrat, néhány főzőt és több gázpalackot. Erőss Zsolt a legtapasztaltabb a csapatban; ő javasolta, hogy minél kevesebb cuccot vigyünk. Szlankó Zoli és Horváth Tibi sátrait vittük tovább – az alkatrészeket szétosztottuk a hátizsákokba. Én vittem a legkevesebb terhet – hozzám két gázpalack és egy főző került. Persze a teher így sem volt könnyű, mert az oldalamon utazott a kamera és a hangrögzítő felszerelés is. A többiek hamar elhúztak, én a lehető leglassabban cammogtam, mert a középső alaptábor (5200 m) megközelítésekor kiütöttem magam.

Akkor a kamerával szaladgáltam a többiek elé, aztán lemaradtam, majd ismét iszkoltam. Másnapra olyan fejfájásom lett, hogy moccanni sem akartam... Most figyeltem a légzésemre, figyeltem, mennyire lüktet a szívem.  A terep szép volt, de kellemetlen. Kőtörmelékkel fedett gleccseren haladtunk, amelyen az ember megy egy kicsit fölfelé, aztán lefelé, majd ismét fölfelé. A kövek mozognak, ezért figyelni kell minden lépésre. A kellemetlenségekért némiképp kárpótolt  a látvány: jégtűkből álló, un. szérakos gleccser jobbra, 7000 m feletti csúcsok szemben, balra pedig a Cho Oyu. Csak az utolsó kétszáz méteren volt hó. Mire ideértem, rázendített a hóesés, és többé nem láttam semmit a tájból.

Jó hangulatban értem el a 6400 méteren lévő 1-es tábort, a többiek már egy sátorban kuksoltak. Érkezésemre előbújtak, és felállítottunk egy másik sátrat. Csaknem hatvan(!) expedíció van a hegyen; az ABC eléggé zsúfolt; a 6400-on lévő táborban mégis könnyen találtunk helyet. Én felvetettem, hogy főzzünk egy levest, ám a többiek leszavaztak, mondván: ez az, amitől rosszul leszünk... Ilyen magasságban ugyanis az ember nehezen emészt, csínján kell bánni az ivással; szóval üres hassal feküdtünk le.
Minden erőmet össze kellett szednem, hogy a sátorállításról képeket forgassak. Benn a sátorban Zsolti három mondatban összefoglalta a nap eseményeit, aztán próbáltunk aludni. Rémes éjszaka volt, forgolódtam és felszínesen aludtam. Eleinte fázott a lábam, a pehelykabát módszeres rátekerése picit segített.
 
Reggel étlen-szomjan indultunk lefelé, mondván gyorsan leérünk. Hóesésben botladoztunk lefelé a törmeléklejtőn, nem lehetett tudni hogy melyik kő csúszik és melyik nem. Lejjebb, ahol engedett a fagy, ott meg sárban tapicskoltunk. Amikor a gleccserre értünk, kisütött a nap, fáradtan cammogtam az ABC felé. de az nem nagyon akart közeledni.  Ebédidőre értünk oda. Pasang, alaptábori szakácsunk füstölt csülökkel és hagymás tört krumpival várt minket. Jobb lett volna valami könnyebb, de ez jutott.
Most két-három napot pihenünk, aztán – ha az idő is úgy akarja – indulunk fel a 7200-on lévő 2-es táborba.

cho-oyu


nyil2010. 09. 14. Áll az I. magashegyi tábor 6400 méteren
 
Áll az I. magashegyi tábor 6400 méteren, a II. tábor felállítása 7200 méter magasan lesz majd. Erőss Zsolt jól veszi az akadályokat, Kollár Lajos, a vállalkozás vezetője szerint nem sok különbség látszik eddigi mozgása és a műlábbal való magashegyi hegymászása között.
 
A csapat trekkinges (magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc hazaindul, miután sikeresen felment 6000 méterig. Ez volt a sportember eredeti terve is, ő ugyanis nem csúcstámadási céllal tartott az expedícióval. Rossz hír viszont, hogy Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőrének szervezete nem bírta a magashegyi körülményeket. Nem szabad kockáztatni, így ő is visszafordul és együtt utazik haza Kelemen Ferenccel Budapestre. Már elindultak vissza Katmandu felé.
A dokumentumfilm forgatása természetesen folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás is.
 
Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból, 5700 méterről:
 
Ma lejárt Kelemen Feri trekking-ideje és elindult lefelé két jak kíséretében. Rendkívül jól teljesített, tegnap elérte a tábor fölötti 6000 métert is. Van egy sajnálatos esemény is: Tóth Zsolt operatőr, a forgatócsoport tagja nem tudott megbirkózni a magassággal, az akklimatizációs túrák nem tették meg a megfelelő hatást így meg kellett válnia az expedíciótól. Ma, Kelemen Ferivel együtt ő is elindult lefelé és haza Budapestre. Meg kellett hozni ezt a kényszerű döntést, hogy elkerüljünk egy súlyosabb helyzetet. Sajnos, a Himalájában ezen a magasságon nem jól akklimatizálódó emberek közül kerül ki a legtöbb tragikus végű baleset. A helyzet következményeképpen fellépő tüdő, vagy agyi ödéma, hirtelen halálhoz is vezethet.
 
Áll az I.-es tábor 6400 méteren, két sátorral. Az Erőss, Szlankó, Horváth, Kollmann négyes állította föl még tegnap, ott aludtak és ma délelőtt jöttek vissza az előretolt alaptáborba. Várjuk a Mécs, Wetzl, Gál hármast, hogy kiegészüljön a csapat és velük együtt 8 fő marad a létszám. A figyelemre méltó érdekessége az expedíciónak, hogy Erőss Zsolt hogyan teljesít az "új" lábával. Idáig úgy tűnik nincs különbség. Az akklimatizációs túrán is a régi formában mozgott. A másik érdekesség Wetzl Péter kísérlete lehet, a Cho-Oyu csúcsáról való lesízés. Nemzetközi szinten sokan hajtották végre már, de Magyar sikerről idáig nem beszélhetünk.
 
Két nap pihenő következik és a II.-tábor (7200 m.) kiépítése következik. Sherpáink (szakács, konyhafiú) a régiek, a tavalyi Manaslu expedícióból. Szívesen jöttek velünk, ismerik szokásainkat, rigolyáinkat. Az időjárás nem szeszélyes, délután 3-4 órára befelhősödik és szállingózik a hó. Remélem nem lesz a Manasluhoz hasonló rossz idő. Minden eddigi tapasztalatomat megdöntötte az ittlévő expedíciók létszáma. Egyes források szerint több mint 70 csapat ordítozik és masírozik a hegyen. Tehát most pihenő és várjuk Mécséket!


 
nyil2010. 09. 15. Már 6400 méteren
 
A expedíció hétvégén elérte az 5720 méter magasan lévő előretolt alaptábort. Hétfőn Erőss Zsolt, Szlankó Zoltán, Horváth Tibor és Kollmann András elindult, hogy felépítse 6400 méteren az első magashegyi tábort.
 
Erőss Zsolt üzenete:
"Alaptáborunk 5700 méteren van, rengeteg az expedíció. Szemben velünk a hegyen a 2. táborig látszik nyom. Az alaptáborok sora kb. egy kilométer hosszan húzódik egy moréna nyelven, amely alatt gleccser található. Mi a felső részen vagyunk már rendezett tereppel, jó konyhával. Lajosnak a gépe szarakodik és a kommunikáció is, de nem lehet gond, van itt technika elég. A lábam jól van, a lábakkal még kísérletezek, de egyenlőre minden ok. Két nap alatt jöttünk fel és azért volt tréfásan lemerítő, mert könnyű rövid sétának ígérték mindkét napot. Caplatás és volt, kb. öt órás mindkét menet."


nyil2010. 09. 10. Mécs Lászlóék kalandos útazása... képekkel.
 
Tegnap elhagytuk Katmandu nyüzsgő forgatagát, s nekivágtunk a nagyjából 180 km-es útnak, mintha a Badacsonyra indulna az ember Budapestről, akkora a táv, mégis - akárcsak fő csapattestünknek - 12 órát vett igénybe. Katmanduba érkezesünk éjjelén hatalmas égszakadás zúdult a városra, s a hegyvidékre is, ennek hozadéka, hogy az autóutakat földcsuszamlások, sziklaomlások torlaszoljak el. Jelen esetben 3 helyen tettek átjárhatatlanná a Katmandut Tibettel összekötő útvonalat.
 
Ilyenkor a környékén lévő, csekély számú munkagép próbálja meg szabaddá tenni az utat, sokszor több napos munkával érve el eredményt. s aztán jön az újabb esőzés, s a sziszifuszi munka folytatódik... Várakozni tehát nem nagyon érdemes a torlaszoknál. Kialakult egy jól működő rendszer: a torlaszokon teherhordók szállítják át a csomagokat, s a túloldalon új szállítóeszközökbe pakolják. Ott van nagyobb probléma, ahol két csuszamlás közé nem rekedt be semmilyen mozgósítható jármű. Ilyenkor a teherhordók viszik tovább terhüket addig, míg el nem érik a következő járművet. Ez a fajta utazás igencsak kalandos és lassú, de éppen ez a szép benne.

úton kínába 

Délután óriási zápor zúdult le ránk, de szerencsére ekkor már a legeslegutolsó autónkban ültünk, s hamarosan elértük a nepáli határtelepülést, Kodarit. Reggel sikeresen átléptünk a határon, ám kísérőnk vízuma még nem érkezett meg ekkorra, amit mi elég nehezen értettünk. Végül is ő Kodariban várakozik, de reméljük, hogy hamarosan befut expedíciós felszerelésünkkel. A 9 évvel ezelőtti állapotokhoz képest a kínaiak által alaposan felújított úton gyorsan elértük a 3800 méteren fekvő Nyalamot. A városka is sokat fejlődött az elmúlt évtizedben.
 
A magasságunk már elindítja szervezetünk akklimatizációját, ezt most egy kis hegyi túrával igyekszünk serkenteni. Holnap továbbutazunk Tingribe, 4200 méterre.

utazás kinába utazás kinába utazás kinába
utazás kinába utazás kinába utazás kinába
pita utazás kinába utazás kinába

 
nyil
2010. 09. 09. Kollmann András beszámolója Cho-Oyu alaptáborából
 
"Néhány órája érkeztünk meg a Cho-Oyu alaptáborába. Itt végre otthonosan mozgunk, az eddigi hányattatások után jól esik a rendezettség. Ezt a levelet a közösségi sátorból írom: nepáli szakácsaink, Pasang és Gyalzen épp a vacsorát főzik…
 
Az előző napokat akklimatizációval töltöttük. Ez azt jelenti, hogy szoktattunk a szervezetünket a magassághoz. 
Felmentünk az Everest északi alaptáborába, és kétszer 5200 méter magasságban aludtunk. A ritka levegőt csak Erőss Zsolti és az expedíció vezetője, Kollár Lajos viselték jól, a csapat többi része csak szédelgett. Én ilyen kínzó fejfájást még soha nem éreztem: az első nap olyan volt, mintha kívülről acélpánttal szorították volna a koponyámat, belül pedig légkalapáccsal dolgozott egy regimentnyi melós.
 
Igyekeztünk mozogni: felmentünk a hegymászó-temetőbe leróni tiszteletünket az Everest áldozatai előtt. Megrendítő volt látni a sok névtáblát – sok lélek, akik odavesztek. Álltunk Reinhard Wlasich, Dr. Gárdos Sándor és Várkonyi László síremléke előtt és egyikünk sem tudott mesgszólalni…"

 
nyil2010. 09. 08. Mécs László Kathamnduból jelenti:

Szeptember 6-an egy Bahreinben töltött éjszaka után a Gulf Air szárnyain mi (Gál László, Wetzl Péter, Mécs László) is megérkeztünk Katmanduba. Itt 2 napot töltünk, míg elintézzük a kínai vízumot, meg, amit még szükséges. Tegnap meglátogatott minket a 88 esztendős Miss Hawley, aki évtizedek óta él Nepálban, tudósít a hegymászó-expedíciókról és elévülhetetlen érdemeket szerez az un. Himalájai Adatbázis létrehozásában.

Már első este bőrig áztunk, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a monszun még nem ért véget. Szervező serpánktól megtudjuk, hogy ez a tény – szokás szerint – kihatással van továbbutazásunkra is, földcsuszamlások, áradások teszik járhatatlanná az út egyes szakaszait.

Fő csapattestünknek is 12 órába telt (4 helyett) míg elérte a tibeti határt. Emlékszem 2001-ben a Csomolungmára (Everest) igyekezvén 2 helyen is az apostolok lovára kellett váltanunk, közel 4 tonnanyi felszerelésünk szakaszos szállítására pedig sok tucat hordárt kellett hirtelen fölfogadnunk. Ez persze nem volt betervezve a költségvetésben, s meg csak az út elején jártunk.

megérkezés kathmanduba
Megérkezés Kathmanduba

Sok expedíción fogalmazódott már meg bennünk, hogy, ha elérjük az alaptábort, onnan mar „csak mászni” kell… A határátlépés után Zangmuban töltjük az éjszakát, másnap megkezdjük emelkedésünket a Tibeti-fennsík felé. Ezen a szakaszon az óceáni légtömegek heves fölemelkedésre kényszerülnek, így itt mindig sok a csapadék – ebből kifolyólag a vegetáció is igen dús. Estére elérjük Nyalamot, melynek 3400 méteres magassága erőteljesen beindítja akklimatizációnkat. A rákövetkező napon 4000 méter fölé emelkedünk, a kietlen, poros fennsíkra.

A vadnyugati hangulatú település, Tingri, ahol ördögszekereket kerget a szél, lesz a szálláshelyünk. Cserzett arcú, hosszú hajfonatos, észak-amerikai indiánokra emlékeztető tibetiek fogadnak minket, akik ugyanúgy rosszul bírjak az alkoholfogyasztást.

A 4200 méteres magasság nemi fejfájást is okozhat nekünk, de a másnapi fölemelkedés a közel 5000 méter magas alaptáborba lesz az igazi próbatétel. Na meg az állandóan kellemetlenkedő északi szél, az ingerszegény környezet és a növényzet teljes hiánya. Még szerencse, hogy hamarosan átlépünk a hegyek, a hó és a jég s a varázslatosan kék ég birodalmába… 

Képek Kathmanduból:

kathmandu kathmandu a 88 esztendős Miss Hawley
kathmandu kathamndu kathmandu

 
Események:
 
 
 
[1] [2] [3]

 

2010.09.09 09:58:13   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set