A magyar tenger partján a Balaton Maratonnal búcsúztatták a futók a 2009-es szezont. A Merkapt SE-ből Orsi, - aki a hegyibringásokat erősíti - vett részt a két napos rendezvényen:

Nekem a Balaton a Riviéra........avagy a Balaton Maraton, az évadzáró futóverseny

Idén már harmadszor voltam Siófokon. Nyáron egy öt fős csapattal futottuk körbe a Balcsit az Ultrabalatonon, majd októberben néhány futóbolonddal bringával is megkerültük a tavat. Most  nem volt tókerülés, csak Siófokon, az Aranypart környékén futottunk néhány kilométert.

A Balaton Maraton nem hagyományos maraton, mivel nem egyben kell 42 km-t futni, hanem három részletben.  Szombaton délelőtt 14, délután 7 km, és vasárnapra marad még egy félmaraton.

Már pénteken este lementünk Siófokra, szállás az Aranypart Hotelban volt. Nem túl olcsó, de legalább a rajt/cél kapu fölött volt a szobánk, fűtöttek, és meleg víz is akadt. És persze a lényeg: a futók nagy része itt szállt meg, és a szombati bulit is évek óta itt tartják.

Mindkét napon verőfényes napsütés, vasárnap délután 16 fokot is mutatott a hőmérő.

Szombaton reggeli után elsétáltunk a versenyközpontba rajtcsomagot szerezni, majd vissza a szobába öltözködni. Útközben szereztünk szép nagy piros orrokat, amivel a Bohócdoktorok honorálták az alapítványuknak szánt adományokat. Azt nem tudom, hogy hogyan lehet hosszútávon egy szivacs labdával az orrodon futni anélkül hogy megfulladj, de célbaérés előtt azért feltettük a piroskákat.

Fél órás mitisvegyekfel-mizéria után már lent futkároztunk bemelegítésként az utcán. A hosszú felső, rövid ujjú kombináció kicsit melegnek bizonyult, de én már nem lépcsőztem vissza a negyedikre újra átöltözni, 14 km egyébként sem a világ. Fél tizenegykor eldördült a startpisztoly, és nekivágtunk a két 7 km-s körnek. Nem akartam túl gyorsan futni, mivel még nem futottam egymás után háromszor két napon belül, pláne ilyen hosszú távot. A Balaton partján megcsapott egy kis fuvallat, de nem volt vészes a szél sem. Futunk még ezen a parton néhányszor a két nap alatt!

A második kör végén már jó volt látni a célkaput, és tudni, hogy mindjárt vége az első távnak. Délután kettőkor néhány eszement bement pancsolni a Balcsiba, elvégre sütött nap.....Eredetileg én is ki akartam próbálni a vizet, de az étteremben olyan sokára hozták ki a bolognai spagettit, hogy szépen lekéstük a fürdőzést. Épp annyi időnk volt, hogy visszarohantunk  a szobába, öltözés, aztán irány melegíteni a délutáni futam előtt. Nem sok kedvem volt újra nekiállni futni, de olyan még nem volt, hogy versenyt ne fussak végig, és 7 km-t fél lábon is ugye.... A

z útvonal a délelőtti kör volt, de hogy nehogy megunjuk az útvonalat, ellenkező irányba indultunk. A második táv után már mindenki érezte a nem létező izmait is, nekem még a hátam is izomlázas volt. A célban nem nagyon tudtam hogy fogok én másnap 21 km-t futni egyben. Este a többség lecammogott vacsorázni az étterembe, majd utána felcammogott az emeletre bulizni. Egy ideig csak kevesen lézengtek a diszkófények alatt, de aztán csak beindult a buli. Éjfélig tartott az ereszd el a hajam, én 11-ig bírtam az ugrálást, vonatozást, kacsatáncot, majd bezuhantam az ágyba.

Reggel némi izomlázat leszámítva már semmi bajom nem volt. Biztos az esti két órás ugrálás jótékony hatása.....

A vasárnapi rajt, a hagyományos szombat esti bulikhoz igazodva, „hajnali” 11-kor volt. A félmaratonra kicsit változtattak az útvonalon, a 7 km-s kört kiegészítették 10 és félre, ebből kettő volt a vasárnapi adag. Összesen 1800 futó; maratonisták, félmaratonisták, váltósok sorakoztak fel a rajtvonalnál, hogy a startpisztoly eldördülésekor nekivágjanak a versenynek. Ez már tényleg bulifutam volt, rengeteg ismerőssel, szurkolóval. A futók közül ezen a napon is sokan viselték a Piros Orrot, mellyel jelezték, támogatják a bohócdoktorok tevékenységét; összesen 325 ezer forint gyűlt össze javukra a siófoki hétvége alatt.

Az eredményhirdetés után meg gurultunk is rögtön Pestre, elérni a debreceni vonatot. Kiszállva a kocsiból, olyan robotdance koreográfiát produkáltam, hogy a profik sem nyomják jobban.

Összesítve 42 km-t, 4 óra 18 percet kocogtam a hétvégén. A vasárnapi félmaratoni időm egy perccel lett rosszabb mint a tavalyi, de tavaly nem futottam előtte szombaton még egyszer 21-et.

Jövőre Bécsben 42 egy szuszra!

Beszámoló: Szántai Vecsera Orsolya

Képek: www.futanet.hu